Azt gondolom, az a funkciók téves és káros keveredése lenne, ha az állam mint vállalkozó lépne a piacra. Csak egy pár probléma az elképzeléssel:

   Egy vállalkozás létrehozásának legfontosabb eleme az, hogy tudd, mit és miért hozol létre. Milyen piaci kereslet van a leendő termékre vagy szolgáltatásra. Milyen a teljes piaci környezet. Milyen a várhatő tőkemegtérülés, a hozam, a kockázat. Itt meg ugye annyi az elképzelés, hogy munkahelyeket teremtsünk. Ez kevés.

   Bármely vállalkozás létrehozásához szükségeltetik több-kevesebb tőke. Ez meg ugye a magyar államnak nincs. A magyar államnak adóssága van. Nem kéne növelni.

   Vállalkozni ugye azon a területen érdemes, ahol a megtermelt akármit értékesíteni is tudod. A kérdés az, szabad-e állami konkurencát teremteni a magányszektornak. Szerintem nem. Ugyanis állami beruházásként nyilván csak jelentős forgalmú cégek alapítása jöhetne szóba, akik -ha esetleg jól működnének- magánvállalkozások tucatjait tehetnék tönkre. Így a mérleg korántsem biztos, hogy pozitív lenne.

   Van még száz ellenérvem, de csak még egy: Te azt gondolod, hogy dicsőséges kormányaink bármelyike képes lenne hatékonyan üzemeltetni cégeket? Én ebben nem bíznék.

   Azt gondolom, sok baj forrása nálunk az, hogy olyasmiket várunk el az államtól, ami nem feladata, és olyasmiket nem várunk el ami viszont a feladata lenne. 

   AZt is gondolom, hogy szélsőséges esetekben valóban lehet állami feladat vállakozások létrehozása, megvásárlása. Akkor, ha a piac szélsőségesen felborul, vagy egy közfeladatot -is- ellátó cég csődje a közfeladat ellátását sodorja veszélybe. De eza kivétel, nem a szabály.

   Olvastam Hankiss könyvét. Valamikor réges-rég. Igazad van, ideje újra előbányásznom. Vaszeg ismét -ahogy akkor is- magunkra ismerek belőle.

   Végül: Én azt gondolom, a gazdasági életben semmi nincs ingyen. Sőt, az élet egyéb területein is csak kevés dolog. Az anya mosolya. A kedves csókja. Ilyesmik. De néha -néha meg gyakran- még ezekért is meg kell dolgozni.