Hunyorogva nézem a Világot,
s mint afféle lenyomatot vetít belém a szem.
Nincs éles pont, nincs sarokkő, nincs semmi
fogódzó, csak a puhán omló, tűnő Végtelen,
oldódó vonalak, lágy pasztellszínek,
hullámok játéka – mind múló varázs,
fontosak voltak? Már nem is tudom,
így maradnak bennem – mint húnyó parázs…