Alapvetően igaza van az "ügyvéd" Úrnak. 2,2 Mft/Kopf. Ezt kell elosztani. Ez mindennek az alapja. Alfa és ómega."

Neked van 1 millió forintod, nekem 1 forintom. Ez kettőnknek átlagban 500 ezer forint és 50 fillér. Ha és amennyiben így van, kérlek add meg az elérhetőségedet. Az 50 fillértől eltekintek, lásd milyen nagylelkű vagyok.:-)

"Ennyit termelünk ma meg."

Nem. Ennél sokkal többet. De addig, amíg az általunk megtermelt értékek döntő hányada a multik által és az adósságszolgálat révén kiáramlik az országból, nincs mit tenni.

"Mégis, sok kitörési pont van." Ezt magyarázzátok el Borsodban, vagy Szabolcsban.
Vagy akár Budapesten, ahol a lakótelepen élők százezrei alól kiment egy ország.

Mi a baj ezzel amit képviseltek (diaboli, logofet stb.)?
Nézzük csak ezt a második, harmadik középosztálybeli generációst. Hol is van a csavar a történetben?

Egy 40-50 év közötti embernek a szülei a 20-as és 40-es évek között kellett megszülessenek. A nagyszülők ennek értelmében 1900 és 1910 között. Mit jelentett a XX. század első felében a polgári középosztály tagjának lenni? Mit jelentett 1945 után?
Mi az amit állítólagos középosztálybeli ősei nem mondtak el diaboli elvtársnak?

1. 1945-ben a mesterségesen felgerjesztett inflációval és a teljesen elértéktelenedett pengő lecserélésével, a felső és középosztály tagjai teljesen elvesztették azt az anyagi bázis és vagyont, amelyet pénzben, értékpapírban, részvényekben tartottak.
2. 1945 után a kitelepítésekkel kipofozták őket házaikból és lakásaikból, ahová azután az új rendszer kiszolgálóit és embereit ültették.
3. Államosították gyáraikat, üzemeiket de olyan szintig, hogy még a belvárosi ékszerészt és órást is elzavarták a saját üzletéből.
4. Szisztematikusan megtörték azt az ideológiai bázist is, elsősorban a történelmi keresztény egyházakat, ami ennek az osztálynak a tudati stabilitást adta.
5. Bezavarták őket az akkor már állami gyárakba, üzemekbe, irodákba, kórházakba és rendelőkbe, ahol ugyan szakmájukat, hivatásukat valamilyen szinten gyakorolhatták, de a vállalati pártitkár személyes felügyelete mellett.
6. Utódaik listákra kerültek és a tanulmányi, szakmai előrehaladásukban rengeteg hátrányt okozott "osztályidegen" származásuk.

Mit tettek a munkásosztállyal?
Azt a munkásosztályt, aki a XIX. század második felétől kialakult, részben megvették, részben kiirtották, másrészt a vidékről az iparba feláramoltatott agrár-proletariátussal, felhígították. Az a munkásosztály, akit buci gyuri berugdosott a kommunista pártba, elvesztette harcos szocdem mentalitását és vezetőit.

Mit tettek a parasztsággal?
Lesöpörték a padlást, beszolgáltatási rendszer, kollektivizálás. Akik nem fértek bele a keretbe, azt a sztalini nagyipar felszívta. Ekkor alakult ki az az identitásnélküli sem városlakó-polgár, sem paraszt, mert paraszti gyökereit már elfelejtette, elvesztette, a polgári öntudat már ki sem alakult. A párt által vezetett munkásosztályban pedig a nyugat-európai típusú munkásöntudat ki sem alakulhatott.

Ezután jött a rendszerváltás.
Az elvtársak 3 dologra nagyon figyeltek:
1. Gazdasági-pénzügyi-politikai vezetésüket soha nem adták ki a kezükből
2. A re-privatizáció elsikkasztásával nem emelték vissza- és be sem a régi osztályokat, sem a vállalati szektorban dolgozó munkásokat, nem adtak így tőkét a dolgozóknak és nem vonták be őket a tulajdonosi körbe.
3. Ugyanezt tették a parasztsággal. Csak ott a gyár helyett föld, tároló, állatállomány, feldolgozóipar a vagyontárgy.

Végül is az 1 forintért elkótyavetyélt iparágak felszámolása azért történt meg, mert azon kívül, hogy a vagyont lenyúlták, megsemmisítették újfent a munkásosztálynak a maradékát is.
Így vált részben munkanélkülivé, részben kényszervállalkozóvá, részben sok-sok bt. és kft alkalmazásában alkalmazottá a volt munkásság. Az elvtársak tanultak a Szolidaritásból. Nem kell a munkásság. 3-4 millió alkalmazott különböző cégeknél. Magyarország szakszervezet-mentes övezet. Azért mert nincs munkásság.

50 év alatt egész társadalmi rétegeket semmisítettek meg. Kifosztották az országot 1945 után kétszer is. Ebből a közvagyonból teremtették meg a saját vagyonukat. Irigység? A nagy büdös lófaszt. Egyszerű rablás.

Ezek után a magyar társadalom nyakába belevarrni az egész szartömeget egyrészt a legócskább posztkommunista-újkapitalista propaganda, másrészt arcpirító cinizmus. Olyan mintha azt mondaná valaki: a gázkamrában azért haltak meg emberek, mert nem tudták visszatartani a levegőt és a halálfélelem miatt nagyokat lélegeztek.

Figyu diaboli! Vagy beszéld meg középpolgár felmenőiddel a történelmet, vagy felejtsd el ezt az ócska hazudozást!