Ez egy nagyon jó történet! Egészen a békeidők végéig megvolt egymással itt ennyiféle ajkú nép; akinek kellett, megtanult egymás nyelvéből annyit, amennyire szüksége volt, vagy használta a németet/latint. Az értelmes többség talán nem romlott el végleg.

Más. Valaki alább írt arról, hogy figyelni kell az utakon, mert a vezetési morál is megváltozott, a sebességi korlát vagy a záróvonal már nem tabu. Megerősítem.

Rosszindulatú agresszív leszorítós nem volt, lehet, hogy ez a fajta csak hazai specialitás.

A  Rozsnyó-Rimaszombat E571-en néhol elterelés/egyirányúsítás. Hétköznap sok kamion (néhol konvojban!) , széles és szúrós mezőgazdasági járgányok, és persze, feltankolt, kivilágítatlan kerékpárok, gyökkettővel, váratlanul. A nem sokkal gyengébb sárga utak használható alternatívát jelentenek (kevesebb kamion, több bicikli - a dombok közti kanyargós utakon azért az utóbbit könnyebb leelőzni : )