Hogy mindenki különféleképpen értelmezi az Isten akaratát, még mindig van esélye Istennek azt mindenkinél kiigazítani. Ha azonban tévesen meghatározzák az Isten akaratát és évszázadokon keresztül azt kényszerítik mindenkire, ha azt igazítja ki az Isten bárkinél, akkor azt a bárkit kiátkozzák, megölik, máglyára küldik, börtönbe zárják, vagy kirekesztik a gyülekezetekből.

 

Isten akaratát pedig biztosan nem szolgálja, ha tévedéseinket az ő nevében mindenkivel elfogadtatni igyekszünk, és felderítésüket pedig hit által akadályozzuk.

 

A szántóföld konkolyáról szóló példázatot magasabb szinten kell keresni. (Szent Egyház helyett a Szent Könyvben) Mert ha a búzát Jézus szórja a világba, és a konkolyt (eredetiben vadbúza!) pedig Pál apostol, mindjárt másképp fest a példázat. Először azt a fontos kérdést kell megvizsgálni, miért vetett Pál apostol a búzához nagyon hasonlatos tanítást a világba?

 

A dogmákat nem Isten ismeretének a megkönnyítésére hozták létre, hiszen 1500 esztendeig latinul szólták a szószékekről, hogy ne értsék. Ha azért hozták volna létre, akkor egyszer érthető szavakkal hirdették volna, kettő, meg is találták volna általuk az emberek az Istent, három Istennel való kapcsolat alapja nem a dogmák ismerete. Ha a dogmákat azzal a szándékkal hozták létre, hogy általa az ember és Isten közötti kapcsolatot helyreállítsák, akkor a kétezer éves sikertelen eredmények bizonyítják a dogmák hatékonytalanságát. Hiába hozták a dogmákat az ember és Isten közötti kapcsolat helyreállítási szándékával, amikor az eredmény az ember és az Isten közötti kapcsolat akadályozása lett.

 

Az Istennel való kapcsolat alapja a tiszta szív és a szeretet megélése, a dogmák vagy a Biblia ismerete ebben nem tud segíteni, viszont a gonoszságokból való megtérés minden dogma vagy Biblia ismeret nélkül, segít. Ha a dogmák ehhez a kapcsolathoz feltétel lenne, akkor egy, a dogmák előtt senki nem ismerhette volna meg az Istent, kettő a dogmák vagy a Biblia ismeretével mindenki kapcsolatba került volna vele.

 

Az egyházak és a gyülekezetek  azt állítják, hogy a dogmák vagy a Biblia a keresztény ember hitének az alapja, amit hit és értelem által el kell fogadnia. Lehet hogy a dogmák a keresztény élet alapjai, de nem az Isten szerint való élet alapjai.  Az Isten szerint való élet alapja nem a  dogmákban, hanem Jézus tanításaiban lettek lefektetve. Ezenfelül nem kell a dogmákat senkinek hit és értelem által elfogadni.

 

Ha Isten nem fedi fel magát valaki előtt, akkor az nem a dogmák vagy a Biblia ismeretének a hiánya, hanem a szívében levő szeretet hiánya miatt van. Tehát a dogmák vagy a Biblia megismerése eleve nem is szolgálhatja az Isten felfedésének a lehetőségét, mert a kulcs az ember szívének megváltozásában rejlik.

 

Azt gondolod, hogy az ember, ha egyház dogmáinak vagy a Biblia olvasásának segítsége nélkül keresi az igazságot, akkor magától nem találhatja meg. Csakhogy ott van Isten Szelleme, aki viszont nincs megkötve sem a dogmák vallásával, sem a Biblia igazolni vágyásával. A Szent Szellem segítségével tehát az ember a dogmák és a Biblia ismerete nélkül is megtalálhatja az igazságot.

 

Jóllehet az ilyen ember aki közvetlen Isten Szelleme segítségével ismeri meg az igazságot nem fogja tudni a Szent háromság dogmájának a tanítását, mégis Isten lényegét az élő valóságában fogja megtalálni.