Legyen a konkrét gondolat is anyag, pl. ember számára visszafejthetetlen neuronmintázat.

 

Megfontolandó azonban, hogy Hegel szerint ~ a végtelen kis mennyiséget megtestesítő minden anyag szisztematikusan egyszerre átcsap a semmibe, ahonnan nyomban egyszerre újjászületik. Ezt Lenin sem vonta kétségbe, csak a felső matematika ismeretének hiánya miatt érthetetlennek tartotta. Azt, amit a felső matematika dx-ként nagy haszonnal alkalmaz és aminek cáfolatára egy igazán dialektikus materialista még gondolni se mer.

 

Az anyag az emberi képzeletben a végtelenségig felezhető s a maradék végtelen apró - dialektikus gondolkodással - a semmibe fordítható. Az így dinamizálható egész létünk merő anyag, az anyag egésze pedig végtelenül kis mennyiséget megtestesítő anyagrészekből áll. Egyszerre.

 

A végtelen kis mennyiséget megtestesítő anyagrészeknek nem lehet szerkezetük, ezért nem lehet bennük azonosító adat sem. Ráadásul meg is semmisülnek. Vagyis a semmi a végtelen kis mennyiséget megtestesítő anyagból keletkezik.  Közönséges anyagszünet. Az anyag meg semmiszünet. Kvantált mindkettő, mivel a megsemmisülés és az újjászületés nyilván nem egyszerre történik.

 

Az anyag kellő idővel a megsemmisülése előtt valahogy leadja a benne rejlő információkat (tulajdonságait) valahová, s azokat újjászületése után kellő időben visszakapja.

 

Ez a valahol is a megsemmisülő tudatunktól – a sokrétűen rendezett neutronmintázat szövevényeinktől - függetlenül létező objektív valóság.

 

Az anyagon és az anyagból keletkező semmin kívül kell lennie egy önálló és folytonos harmadik jelenségnek e létben. Én ezt a jelenséget Összinformáció (Összinfo) névvel jegyeztem be a hitnyilvántartásomba. Róla a

Definiálja valaki isten fogalmát?!? című topikban értekeztem a minap.

 

A hagyományos Istenekben én nem tudtam, nem tudok hinni. Az Összinfót is inkább tudni szeretném, de nála hajlok egy átmeneti kompromisszumra anélkül, hogy feladnám az alapos megesmérésére irányuló törekvésem.