"Még szakmai felkészültséggel és vezetési rátermettséggel sem lehetett az anyagi és kapcsolati tőkével versenyezni"

 Ez sok esetben és sok területen igaz. Aki például azt a pályát nézte ki magának, hogy mondjuk udvari beszállító legyen - bármiből - egy minisztériumba, önkormányzathoz, sőt, sajnos akár egy iskolába is az személyes kapcsolatok, és bizony egy volumen felett a megrendelők részéről (akik sokszor "mezei" iskolaigazgatók, polgármesterek, gyepmesterek, akárkik, politikai hovatartozástól függetlenül) kőkeményen elvárt korrupció nélkül valóban nem igen boldogulhatott.

 Ha viszont ezek után azt mondta, hogy csak a versenyszférával foglalkozik, negligálja a közszféra megrendeléseit, ott azért még van bőven tér. És nem mondd, hogy nem lehet: magam is így teszek, és minden ügyfelem is, ez meg így már bizony meglehetősen kiterjedt kör. Nagy általánosságban azt lehet mondani, hogy ez az ország nepotista és korrupt, és abban a pillanatban, hogy valaki nem a saját pénzéről dönt, emellett nem egy nagyon átlátható szervezet része, azonnal gáz van - ez tény, ezt én jelen pillanatban csak egyéni, kikerülő stratégiávak kezelhető problémának látom.

 De a kiinduló tézised ott hibás, hogy nem kizárólag állami megrendelő létezik, és van másik, járható út. Felépíthetsz Te úgy egy sikeres cukrászdát, vendéglőt, szállodát, kisgépgyárat, lakóparkot úgy, hogy nincs kontaktusod állami megrendelőkkel, csak szakhatóságokkal - na azok is éppen eléggé meg tudják az ember életét keseríteni, ott is van korrupció, de ezzel együtt ez csak egy kis szeglete az egésznek.

 Az állami és közszféra, a közállapotok, a politikum meg majd akkor lesz tisztességes, ha nem lesz korrupt az utolsó gyalogrendőr is. A folyamat vica-versa működik, a "nép egyszerű gyermekei" itt a Fórumon is azzal nyugtatgatják magukat, amikor sumákolnak, hogy ezt teszik a vezetők is, akkor miért ők legyenek jobbak. De ez csak máz, ez csak magyarázkodás. A tény az, hogy azért teszik, mert ilyenek, a lelkük mélyéig ilyenek, és már ilyenek is maradnak. Kell 1-2 generáció, hogy ez megváltozzon. Menj ki a közutakra, én naponta vezetek 150-200km-t, senki nem tart be semmi szabályt, az emberek fele inkább karambolozik, de nem lesz udvarias, nem figyel senkire és semmire. És ezt nem holmi külső nyomásra teszi: ez jön legbelülről. Tény, keletebbre még rettenetesebb, ot le is lőnek, össze is törnek szándékosan egy elsőbbségért. És ahogy megyünk nyugatabbra-északra, úgy cseng le az egész. A svédek-finnek számomra már idegesítően aprólékos módon tartják be a szabályokat, az már nekem sok is...

 Kell 1-2 generáció, hogy ebben érezhető változás legyen.

 

 Az irigység meg irigység. Ezen nincs mit ragozni, próbálhatod átfesteni, de ma egy irigy, rosszindulatú, gáncsoskodó nép vagyunk. A sikeres embert feljelentik, mószerolják, útálják. Többek között éppen ez vezet oda, hogy rohamos sebességgel alakul ki egy új osztálytársadalom: nem is a középosztály - tulajdonos réteg tart távolságot a többiekkel, hanem azok a mereven elutasítóak. A sikeres építészmérnök, komoly vállakozást felépítő apa azzal szembesül, hogy a gyerekét kinézik még a tanárok is esetleg az iskolából - irigységből. És keres olyan alapítványi, drágább de jobb tanítást nyújtó iskolát, ahol ez nincs meg, elküldi gyerekeit külföldre tanulni - és máris nyílik az olló.

 

Még egy gondolat, nem magyarázkodás, egyszerűen személyes tapasztalat, de írtad: "Nálunk meg mint a villám, csak úgy ölébe hullott, többnyire teljesen tehetségtelen embereknek."

 Ez igaz, ezt elfogadom, ám egyértelmű tapasztalatom, hogy a pénz bizony megtalálja a gazdáját. A hirtelen, spontán privatizációból (lopásból...) feltört újsütetű vállalkozói rétegből az alkalmatlanok hihetetlen sebességgel kihullottak, visszacsúsztak, tönkrementek, visszakerültek saját alkalmassági szintjükre. Ez saját, személyes tapasztalatom, nem egy tönkrement embert láttam, aki a kapcsolati tőkéjéből szépen feltört, majd annak kimerültével visszacsúszott. Aki meg is tudott maradni-kapaszkodni, az tudott is gazdálkodni, és nem mondom, hogy igazságos, hogy így jutott lehetőséghez, de ezeknek az embereknek egy jó része sokkal lassabban, de így is elérte volna valószínűleg azt, amit így el tudott. Ma, másfél évtizeddel a rendszerváltás környéki nagy svindlik után tényleg elmondható, hogy többségében már csak az van talpon, aki vagy tud is teljesíteni - vagy akinek még mindig fial a kapcsolati tőkéje....

 Ez utóbbi réteg azonban messze nem akkora, mint gondolnád, csak nagyon szem előtt van. Ám amíg maga az államapparátus, vagy inkább mondjuk úgy, hogy az átlag magyar közember nagy része hajlik a svindlikre, a pozíciókkal visszaélésre, a korrupcióra, addig ez így is marad. Ez egy lassú, hosszú szülés lesz.

 Ha vigasztal, drámaian rosszabb a helyzet például Oroszországban, ahol tényleg mindenki lop, csal és hazudik, igazi maffiagazdaság alakult ki, valahogy mégis működik, sajátosak a szabályai, de vannak, és ha betartja őket valaki (van hozzá mersze és gyomra...) akkor nagyon jól lehet ott is boldogulni. Hál' Istennek ettől már nagyon messze vagyunk.