//".....amikor itt valaki kijelenti, hogy márpedig ha ebben az országban valaki nem szegény és nem alkalmazott, akkor az csakis és kizárólag tolvaj gazember lehet, akkor ezzel hogyan lehet kultúráltan vitatkozni?..."//

Az a gond a védekezéseddel, hogy nem veszed figyelembe az indulási feltételeket. Még szakmai felkészültséggel és vezetési rátermettséggel sem lehetett az anyagi és kapcsolati tőkével versenyezni. Ha ezt nem látod be, csak monoton szajkózni fogod az írigység vádját. Nem írigységről van ugyanis szó. Mégcsak nem is esélyegyenlőségről. A hírtelen kinyílt olló nem fér bele az ország "kapitalizálódásának" első néhány évébe. Ekkora különbség megteremtésére még a kezdeti, klasszikus kapitalizmus korának is több évtizedre volt szüksége. Nálunk meg mint a villám, csak úgy ölébe hullott, többnyire teljesen tehetségtelen embereknek.

Akiknek pedig valóban meg kellett küzdeniük a sikerért, néhány kivételtől eltekintve (mondjuk Béres) folyamatosan agyagba lettek döngölve.

Hol találsz ebben a folyamatban irigységet? Sokan inkább az igazságtalanságot tapasztaltuk meg, minden szinten, szinte mindenben.

Jó! Tudom! A "liberális" igazság is relatív!