Pont az utolsó túránk alkalmával Klastoriskóból jöttünk le a sárgán a Hernádhoz.

Népes szlovák társasággal kerülgettük egymást lefelé.

Persze köszöntünk: - Jó Napot!

Lehet, hogy fenntartásaik voltak a magyarokkal, mert az egyikük

szinte végig mellettünk volt és szlovák népdalokat és nótákat énekelgetett.

Ez egyébként kellemes volt. Jó hangja volt a fickónak,

de a szeme sarkából méregetett út közben, de csak kicsit.

 

Azután amikor leértünk a függőhídhoz, ők elindultak Csingó felé.

Akkor utánuk kiáltottam. Megkérdeztem, hogy biztosan arra akarnak-e menni,

mert szerintem arra Csingó van,

(Hallottam út közben, hogy a Hernád áttörés kezdetéről beszélnek szlovákul,

mint úticélról.)

Azt válaszolta a dalolós, hogy Ők pontosan tudják, hogy jó irányba mennek

folyásirányban és elindultak arra felé.

Rájuk hagytam és elindultunk a másik irányba Podlesoknak.

Egy idő után, mintha mi sem történt volna, utólértek és leelőztek bennünket.

Akkor már nem énekelt nekem a barátunk.

 

Az áttörés bejáratánál megvártak.

Innom kellett a finom házipálinkájukból.