Nyman-nek válaszolok, de Kishabosnak is szól: a 4-5. hónap a legválságosabb szakasza a terhességnek, mert vetélés is bekövetkezhet, vagy olyan koraszülés, ahol még a baba annyira fejletlen, hogy kétséges az életben maradása és a testi épsége!

Amikor meg elmentem dolgozni, akkor lenyegesen messzebb es hosszabb idore mentem. Pl. Budapestrol-Komaromba, 10-12 orara, meg ekkor 3 v. 4 orara es ket metromegallonyira. Nem buliztunk, a haverom dolgozott.

A különbség ott van, hogy neked nem lett volna muszáj elmenned, mert nem neked kellett dolgoznod aznap, hanem a haverodnak! A haverod pedig a munkáját el tudta volna végezni nélküled is.

A másik: a rossz érzést bennem az keltette (a fentieken túl), hogy karácsony és újév napja tájékán, ünnepnapon hagytad magára a Zasszonyt. Ilyen napokon általában az emberek meghittségre vágynak és fokozottan igénylik a családtagjaik jelenlétét. Ha február 15-én tetted volna ugyanezt, akkor nem lenne ilyen mellékíze, bár akkor is gáz egy veszélyeztetett terhest magára hagyni - ha egyébként nem muszáj. Még akkor is, ha te nem vagy orvos! Szóval itt nem egészen arról volt szó, amit Kishabos a maga esetével kapcsolatban leírt.

A lakás-ügyre visszatérve: Kishabos esete annyiban tér el a tiédtől, hogy ott a rokon visszaélt a szívességgel és még neki állt följebb. A ti esetetekben azonban nem a sógorék éltek vissza a helyzettel, csupán nem voltak belekényszeríthetők egy olyan szituációba amire a hallgatólagos megállapodás alapján nem számíthattak előre. A lakás a te tulajdonod, azt csinálsz vele, amit jónak látsz. Viszont ha már eldöntöd, hogy X.Y.-nak adott feltételekkel kiadod adott időszakra (és ebben kimondva nincs benne, hogy odamehet még akárki, hiszen a lakás fele kihasználatlan), akkor mégsem fair ezt utólag megbolygatni. Természetesen abban még nincsen semmi rossz, ha felveted a sógoréknak az ötletet, hátha belemennek. Az viszont már gáz, ha kész tények elé állítod őket. Egyébként már kár ezen rágódni, mert eső után köpönyeg.