És most az egyik kedvencem Kiss Dénestől:

"Őseink a kék színen kívül sok zöldet is láthattak maguk körül. Utánuk minden bizonnyal a legfontosabb szín a PIROS, VÖRÖS, VERES volt az ember számára. Nem csoda, hiszen ez a VÉR színe, a tűzé és a PARÁZSé. Nos, megint játszanunk kell: aki pöröl-perel, az irul-pirul. Aki egészségesen irul-pirul az virul, annak szép a BŐRe, hal-vány (no nem haló-halovány!), és pőrén is rózsaszín, noha kissé barnásan rőzseszín is. Olyan a bőre színe, mint a börzsönyforgács, amit hajdan vízben kifőztek és ezzel festették a húsvéti piros tojást. A PARÁZS is piros, a tűz pedig kapcsolatban van az ősi VARÁZSlattal... (Minek volt parazsa? A fának! Pa-rázs - fa-rózsa?)
Tehát a V+R. a P+R, sőt még a B+R mássalhangzók is a szótőben a piros, veres, bordó árnyalatait adják. Mert nyilvánvaló, hogy a pörösködést jelentő "per" szavunkat is a pörben pörölök - kiabálók, átkozódók - indulata pirosítja. A mérgesen pörlekedő ember maga is kipirul. S hogy véletlen-e a PARadicsom, PARádé, PIRkadat - hajnal! - VIRradat, VILágosodik, VILág, sőt a VIRág szavainkban e hangzók jelenléte? Aligha. Az ember a maga számára legfontosabb színeket megismerte, meghatározta, majd azok kisebb-nagyobb változtatással átvitték a jelentéstartalmat ma már nem is érzékelhető összefüggések nyomán más kifejezésekbe is. Hiszen aligha véletlen, hogy a ragadozó vér-cse nevében benne van a "vér" szavunk. Ahogy a vörhenyben is a vörös szavunk egy része. De ott van a PÖRkölt szóban is, melynek jelentése máris átvezet bennünket a tűzhöz, a főzéshez, a sütéshez, azaz a PARázshoz. S miért találhatók e mássalhangzók a pörög, perdül, pördül, ireg-forog, fordul - itt már a p-f hasonulattal! - szavainkban is? Gondoljuk csak meg, aki sokat ireg-forog, perdül, az megint csak kipirul. De itt az "r" hangzó már a forgásra, pörgésre utal! Ha nagyon kíváncsiak vagyunk, elemezhetjük például a VER igét. Megtalálható ugyan benne az általunk emlegetett két mássalhangzó, de mégsem látszik per-döntőnek a jelentéstartalom kialakításában. Igaz lenne ez? Lássuk: a "ver" szó nemcsak azt jelenti, hogy valaki ver - üt! - valakit. Több jelentése van. Ver a szívünk, és mit ver? Hát vért ver, vért lüktet. De a beteg ember is vergődik, a beteg állat is, ahogy a sebzett madár verdes a szárnyaival... S ahogy már említettük a "veri a veríték", "kiveri az arcát" stb. kifejezéseket, megállapíthatjuk, hogy régebben inkább ezt a jelentést tartalmazta a VER szavunk. S gondoljuk meg, ha tovább képezzük: ver-gő-dőm, ver-í-tékezem, ver-senyzek, versenyben megverem - legyőzőm -, akkor is verdes a szív, verődik a vér! (A hangzók, szótagok alaki értéke - jelentése - másutt helyi értékként jelenik meg.)
Persze nem virgonckodhatunk a végtelenségig, hiszen sok olyan szavunk is van, amely ugyan a V+R vagy P+R hangzópárossal kezdődik, ám nyoma sincs benne az emlegetett jelentéstartalomnak. Nos, ahogy már mondottuk, a nyele élő rendszer, változó szervezet. Ez azt is jelenti, hogy régen más volt az egyes szavak értelme, másrészt helyi szokások, ejtések, dalba foglalások bizonyos szavak jelentését megtartották, másokét árnyalták vagy éppen megváltoztatták. A mi célunk mindezzel kapcsolatban csupán annyi, hogy felhívjuk a figyelmet az ilyesfajta összefüggésekre. Mert ha ilyen széles körű az oksági összefüggés, arra gyanakodhatunk, hogy nem csupán véletlenről lehet szó. Érdemes, sőt, kötelező tovább kutakodni, vizsgálódni. Az a célunk, hogy az olvasó legalább egy kicsit megperzselődjön e vérbő és csodálatos nyelv titkai láttán! Az ősokságot kell keresni!
Nézzük tovább a p-b v, illetve a p-f hasonulat érdekességeit! Már szóltunk arról, hogy aki fázik, fát keres". A fa-zék szavunkban sem véletlenül van benne a "fa". S játszhatunk is kicsit: a pa-rázs tűz-piros fa-rózsa. A "farag" szavunkban is meglelhető a "fa", a "for-gács" szóban pedig a kunkor, a fordulat, a göndörség is érzékelhető. "