Az alapvető különbség az, hogy akkor az egész ország volt csődben, és mivel a termelő cégek többsége állami tulajdonban volt, ez államcsődöt jelentett volna. Ma a költségvetés van válságban. Viszont a termelő cégek, a reálgazdaság magánkézben van, és fejlődik. A kettő működése nem független egymástól, de azért ez egészen más tészta. Ma az MNB devizatartaléka jelentős. Akkor meg ippeghogy csak meg tudtuk őrizni a fizetőképességünket.

   Azt hiszem az a te bajod is, hogy a teljes pánik elkerülése érdekében igyekeztek elhallgatni az alapvető tényeket. Nagy volt a szar. Ma is van baj épp elég, de ez alapvetően abból adódik, hogy 'kiváló" politikusaink mertek nagyot álmodni. Ígérni, osztogatni, lenyúlni is valóban, méregdrágán autópályákat építeni, nyugdíjat emelni, gödröt csinálni a Nemzeti Színházból, foci EB-re pályázni, mert fussa. Pedig nem. Már rég túlnyújtóztunk a takarón. Lassan a fenekünk is kilátszik.

   Tudod, az a fura, hogy a magas adósságot alapvetően 4-5 intézkedéssel meg lehetne szüntetni. Csak nem merik meglépni ezeket a rém egyszerű, ám fájdalmas lépéseket.