A gyülekezeti szakadásokról.

 

Róma 16,17:

Kérlek pedig titeket atyámfiai, vigyázzatok azokra, a kik szakadásokat és botránkozásokat okoznak a tudomány körül, melyet tanultatok; és azoktól hajoljatok el

Titus 3,10:

Az eretnek embert egy vagy két intés után kerüld

2 Thess 1,8:

Tûznek lángjában, ki bosszút áll azokon, a kik nem ismerik az Istent, és a kik nem engedelmeskednek a mi Urunk Jézus Krisztus evangyéliomának

2 Thess 3,14:

Ha pedig valaki nem engedelmeskedik a mi levél által való beszédünknek, azt jegyezzétek meg; és ne társalkodjatok vele, megszégyenüljön

 

Kezdjül azzal, amikor a gyülekezeti tanításban valaki észrevesz egy hibát, feláll és szóváteszi. Amikor egy ilyen feszültség kialakul egy szóvátett bibliai látás körül, a hibát lehetetlen megértés alapon megoldani, mert a tanítás hit által került elfogadásra, ezért az elöljáró ragaszkodása a nézeteihez nem változtatható meg az igazság ismertetésével. Általában a hangsúly nem az elöljáró tévedésének a belátására helyeződik, hanem a felszólaló minősítésére. Ha az elöljáró kellően megmakacsolja magát, hiszen éveken át a leleplezett tévedést tanította, erőteljes hadjáratba kezd a felszólaló lejáratását illetően. Mindenképp az elhallgattatására igyekszik,eretneknek bélyegzi, és az eretnek kerülését  bibliai parancsként mindenkinek ajánlani fogja. (Lásd fenti igehelyek felhasználása)

A szakadást pont ez az elöljárói ragaszkodás fogja előidézni. Pál apostol a leveleiben kifejezetten segyítséget nyújt az elöljárók ilyen jellegű problémáinak a megoldásához, azaz, az eretnekséget, ezen továbbmenve a szakadást egyszerűen rákeni az elöljáró tanításával ellenkező felszólalóra.

Valójában egy gyülekezeti eretnek nem tud szakadást kezdeményezni, mert nincs hatalmában, önmagát nem is kívánja sokszor kirekeszteni. Egy eretneknek ítélt felszólaló a hibákon szeretne változtatni, a téves igei látást felderíteni, az igazság keresését megindítani. Szakadást csak az elöljáró tud kezdeményezni azzal, hogy kiltásba helyezi az eretnek kirekesztését. A kirekesztés esélyének felmerülése teremti meg valójában a szakadás alapját, végső soron az elöljáró minősítése, döntése nyomán.

Pál jól tudja ezt és a gyülekezeti egységet a szakadások nagymestereként próbálta megőrizni. Ezzel saját magát például adva a gyülekezetek elöljáróinak, akik hasonlóképpen vádaskodással, megfélemlítéssel és kirekesztéssel próbálhatják megtartani tekintélyüket a gyülekezet maradék hívei előtt.

Hogy ki hova tartozik jól látszik abból, hogy Pál a kirekesztés kirekekesztőinek nyújt segítséget, Jézus pedig a kirekesztettekkel foglalkozik. Azt mondja Jézus, hogy lesz idő, amikor kirkekesztenek titeket nevemért a gyülekezetekből, és üldözésetekkel azt hiszik, isteni tiszteletet hajtanak végre.

De az az elöljáró, aki a szakadást végül is kezdeményezi a szakadást az eretnek nyakába varrva, tekintélyének védelmében mindenféle alaptalan vádaskodásra is hajlandó, ezzel magában hordozza az ítéletét. Az igazak kirekesztésével önmagát és megmaradó gyülekezetét bünteti, és tovább mélyednek a sötétségükben.

 

http://jezusvagypal.extra.hu