Hát én ezt feladom, mert így sem értem sajnos „vagy így akart kedvezni kitartó offolójának? :) „ hogy ki az aki kedvezni akart és kinek ? Én itt nem ismerek senkit, ugyhogy lehet, hogy ezért nem vagyok képben. Mindegy. Beírok egy verset még utoljára, ha ezt is egybe olvassza a „nemtudomki”, akkor ezt is feladom: GESZTENYEFA-PAGODA Mint halk csapatban szürke nyest, A hegyre kúszik már az est, S a bokrok alján meglapul: Itt-ott egy-egy halk fény kigyúl, S a vak bozóton átremeg: Lámpák vagy bús állatszemek? Kék fák közé most jer velem, Hol minden árny és rejtelem, És minden mély törzs mély csoda, Nézd! gesztenyefa-pagoda! Lombja mélyén egész sereg Zeg-zug, mint száz szentély-üreg, S bent apró virágoszlopok Halvány ivor-szine lobog. Üljünk le itt e szent helyen, Öledbe tegyem fejem; alszik gond, szitok, Most áhitatot áhitok, Szárnyat, röpítőt és Levetni a bús test-csuhát, Nehéz szivem elejteni, A fájó Én-t Így-így! tedd főmre most szelíd, Halk Veronika-kezeid, Ne bánd, hogy szól már a kuvik, S hogy már a hold is elbuvik, Csak ringass, lágyan, csöndesen, Míg jő majd halkan, könnyesen Az ébredés, mint bús, csodás, Furcsa, ámult feltámadás... (Tóth Árpád)