Tudod, az a 130 milliárdos nemzeti vagyon, az pontosan olyan, mint a Norbi update brand 2-3 milliárdos értéke.

 Papíron valami hülye felbecsülte, hogy ennyit ér. Kinek? Ha egyszer a tizedére sincs vevő az egész világon? Mennyit ér az Alföld, ha idehaza senkinek nincs pénze megvenni, a külföldieknek meg nem kell? No akkor mennyit ér? Hát amennyit adnak érte.

 Japánban a 90-es évek nagy ingatlanlufija idején tisztára a régi holland tulipánőrület mintájára a spekulánsok az égig hajtották az árakat. Ezeken az árakon már nem is igazán forogtak az ingatlanok, de úgy elszálltak, hogy a végén Tokióban már azzal dicsekedtek, hogy a császári palota és kertje többet ér, mint az USA-ban egész Kalifornia állam.

 Aztán egy szép reggel egy megszorult spekuláns kénytelen volt piacra dobni pár ingatlant áron alul, és megindult a lavina. A legfelkapottabb ingatlanok ára az eredeti 0.5%-ra, tehát kétszázad részére zuhant, de az átlagos ingatlanár is a csúcs tizede körül stabilizálódott, a Japán gazdaság meg évekig nem mászott ki az így elúszott tőkék miatt.

 Ennyit arról, hogy mi mennyit ér, és mit mennyire értékelünk. Teljesen mindegy, hogy valamelyik hülye és elfogult szélsőjobbos-szélsőbalos ítész 130 milliárdra becsülte a "vagyont". Miféle vagyont? Olyan nagyüzemek is voltak, amelyek tulajdonképpen negatív értékkel bírtak, az adósságaik és technikai lepusztultságuk tükrében a reorganizáció és adósságátvállalás sokkal többe került volna, mint zöldmezősen egy teljesen újat építeni. Sőt, tele voltunk ilyenekkel. No ezeket becsülték sokan x-y milliárdra. Totálkáros erőműveket, piacukat vesztett hetvenéves kohókat.

 Van elég kritizálni való anélkül is, hogy magunkat becsapnánk ilyen illúziókkal. Mellesleg az ország 90 után évekig alig termelt, gyakorlatilag a privatizációs bevételeket ettük fel. Ha az nincs, legelhettünk volna füvet is.