Ha még csak az a 21 milliárd lett volna... Meg az összes többi. Egy olyan vonat voltunk, amely már jó ideje hitelből pöfögött, és mikor megállt, akkor nem csak a hitelek voltak a nyakunkban, hanem pont akkor lett a motor csapágyas, fogyott el az összes üzemanyag, égtek ki a lámpák, ment tönkre a hidraulika és a pneumatika. Majd végül egy sercenéssel kimúlt az elektromos rendszer is.

 Az egészet úgy, ahogy volt nagygenerálozni kellett, amihez összesen az adósság állt rendelkezésre... Remek felállás, némi tipródás után mi mást tehettünk volna, mint hogy elfogadtunk egy ajánlatot, ami megvette a vonatot ócskavasáron, finanszírozta a felújítást, és alkalmazott minket masinisztának?

 Neked valami álomképed van a történtekről. Azt hiszed, egy dübörgő gazdaságot loptak szét, a fenét, elosztogattak egy totális csődtömeget.

 A háború előtti "fene jól működő" állami vállalatok már akkor is a gúny tárgyai voltak, és kimondottan feszegették a költségvetést. Ha nem jön közbe a világháború, és marad a rezsim, a MÁV-ot például legkésőbb az 50-es évekre privatizálták volna.

 De tény, hogy ezzel együtt sokkal racionálisabban működött, mint ma. A cucilizmus évtizedei azonban a fejekben, a mentalitásban még sokkal nagyobb rombolást vittek végbe, mint a gazdaságban, és most bizony úgy kerültünk versenyhelyzetbe, hogy a lakosság többsége nem igazán alkalmas ennek megfelelni.

 Sajnos egy - jórészt idősebb - generációnak ez már soha nem lesz igazán jó, ha tetszik, ha nem. Ezt elpuskázták évtizedekkel korábban.