Vitte az óriás János vitézünket;

Nagy lába egyszerre fél mérföldet lépett,

Három hétig vitte szörnyü sebességgel,

De a tulsó partot csak nem érhették el.

 

Egyszer a távolság kékellő ködében

Jánosnak valami akadt meg szemében.

„Nini, ott már a part!” szólt megörvendezve.

„Biz az csak egy sziget,” felelt, aki vitte.

 

János ezt kérdezte: „És micsoda sziget?”

„Tündérország, róla hallhattál eleget.

Tündérország; ott van a világnak vége,

A tenger azon túl tűnik semmiségbe.”

 

„Vigy oda hát engem, hűséges jobbágyom,

Mert én azt meglátni fölötte kivánom.”

„Elvihetlek” felelt az óriás neki,

„De ott életedet veszély fenyegeti.

 

Nem oly könnyű ám a bejárás oda,

Őrizi kapuját sok iszonyú csoda…”

„Ne gondolj te azzal, csak vigy el odáig;

Hogy bemehetek-e vagy nem, majd elválik.”

 

Szófogadásra igy inté az óriást,

Aki tovább nem is tett semmi kifogást,

Hanem vittet őtet és a partra tette,

És azután utját visszafelé vette.

 

(Petőfi Sándor)

 

((csak költői kérdésként merül fel, van-e különbség Mátyás és János, Ilonka és Iluska között?))