A dühös ember semmit sem ér, jelenlegi formájában csupán veszélyforrás a többi ember számára. Először el kell érni, hogy akarjanak tanulni, aztán tanítani kellene őket, hogy a demokrácia ne üres szó legyen, hogy képesek legyenek a politikusok ellenőrzésére és irányítására, az érdekeiket valóban sértők megbünte(tte)tésére - persze a tanítás nemesebb értelmében, és nem arra, hogy hogyan lehet a legvadabb hazugságokkal érvényesülni és ezt a módszert szükségesnek feltüntetni. Persze ez már utópia - amely országokban eddig nem alakult ki valami működőképes egyensúly, már nem nagyon fog, mert a feltételek egyre inkább ellene dolgoznak. Meg aztán a világnak mindettől függetlenül is van elég baja, ami szintén csak nehezebbé és nehezebbé teszi az életet. Úgyhogy bármennyire is helyeselném a politikai elittel szembeni retorziókat szinte minden szinten, mivel alig különböznek az őket megválasztó kisemberek az elmúlt kb. ötven-hatvan év kártétele miatti butaságától, önzésétől és ügyeskedésétől, csupán azok bármikor újratermelődő esszenciájának tekinthetők, így ezek közt a feltételek közt nem látom értelmét.