A biblikusság teljesen megegyezik a katolikusok dogmatikusságával, csak a tévedhetetlenséget a Szent Emberről áthelyezték a Szent Könyvre.

Mindenki annyira fél a tévedések bebizonyításától, hogy azért hajlandó az értelemmel is harcba szállni. Inkább lemond a cáfolatok megismeréséről, hit által elfogadja a Biblia vagy a dogmák állításait igaznak, nehogy a túlvilágon el legyen fenekelve, amikor már senki nem segíthet rajta.

A kárhoztatás, az örök tűz, a gyehenna ígérete elegendőnek látszik bármilyen tévedés elfogadtatásához, csak a megcáfoló nézeteket zárja el az ember mereven magától.

Az ilyeneknek azt üzenem, amit Jézus mondott, hogy nem kárhoztatni jött a világot, hanem megtartani, és számára fontosabb dolgot jelent az igazság megismerése, mint a tévedésekhez való merev ragaszkodás, akkor is, ha a tévedést éppen hit által fogadtuk el.