Az még nem a dogmák tévedhetetlenségének a bizonyítéke, hogy a Szentírás helyes értelmezését a Szenthagyomány fényében teszik meg. Ha ugyanis téves alapokról indulnak eleve el, a következtetések sem lesznek helyesek.
Az Egyház szándéka lehet, hogy az igazsághoz való ragaszkodás, de a tévedésekhez is ragaszkodnak mindaddig, amíg azt igaznak hiszik.
A zsinati atyáknak nem az igazság volt a fontos, hanem a hatalom egysége, és ami azt igazolja. A kettő között nem is kicsi a különbség. Ha a hatalmat az uralkodó hitvallás cáfolatai megingatni látszanaka, akkor a feladat, egységes hitvallást elfogadtatni, hogy a hatalom megmaradjon. Ez elég döntő érv, különösen amikor olyan leveleket szentesítenek Istentől valóként (Pál levelei), amelyek az evangéliumi tanítások ismerete nélkül fogalmaz meg egy egyházi alapot.
Az emberek nem gyengék és esendőek, hanem a dogmák teszik gyengévé és esendővé. Ugyanis, amikor megrontják az embert különböző téves hitvallásoknak való engedelmeskedés által és megszilárdítják Istentől való elszakadását azzal, hogy közéjük egy közvetítő papságot és a hozzátartozó szervezetet építenek fel, nem mást érnek el, mint a szőlővessző elválasztását a tőkéjétől, és közéjük egy olyan technológiát fejlesztenek, amely egyedül hivatott biztosítani a szőlővesszők megélhetését és fennmaradását, de végeredményben a szőlőtőkéből származó élet már nem kerül fel a szőlővesszőkbe. Ezek a szőlővesszők így gyengék és esendőek lesznek.
A dogmák evangéliummal szembeni ellentmondásainak felfedezését tételenként meg lehet vizsgálni. De ha ezt úgy végzik, hogy nem az evangélium lényegével vetik össze, hanem környezetéből kiragadott történetek igazolásain keresztül, lehet, hogy az ellenmondás nem derül ki. A bibliaórák célja sem az evangélium lényegének a megértése, hanem a dogmákhoz kiragadott bibliai elemek ismertetése. Hogy a kettő eltér egymástól, mint említettem azt a dogmák tételes vizsgálatával lehet egyedül boncolgatni.
Lehet, hogy ez emberek első számú érdeke, hogy üdvvözüljenek, de ez nem igazolja egyértelmúen a dogmák által megállapított hogyant. És ezt sem szabad elfelejteni.
Hogy Izrael és az Egyház mennyire összehasonlítható az pontosan abból származik, hogy mindkettőt megtéveszthető és tudatlan emberek alkothatják. A Máté idézettel kapcsolatban eleve sok vitatható kérdés meról fel, többek között az, hogy ez pont az egyház részéről megtett utólagos betoldás az evangéliumba, de az is, hogy az itt megemlített egyház alatt valójában a katolikus egyház értendő-e. Péter gyülekezete ugyanis Jeruzsálemben épült fel, viszont a katolikus egyház Rómából származik, amelynek egyértelmú eredete Pál apostol gyülekezeteire vezethetőek vissza, és nem Péterre.
Azt mondod:
Nem zárják ki az értelmet, csak alárendelik a hitnek.Mert az ember bűnös, és nem valószínű, hogy a saját eszével rá tudna jönni az igazságra
Ez egy nagyon fontos gondolat. Pont ezzel a technikával (az értelemnek a hit alá való rendelése) tudják ugyanis a tévedéseket elleplezve tartani. Ugyanis az igazság kiderítése nem bűnösség, hanem gondolkodás kérdése, ha pedig ez el van vetve a tévedés kiderítésére igen csekély lehetőség marad. HIvatkozni pedig az emberi bűnösségra azért értelmetlen, mert mind Mózes és mind Jézus tanításai olyanok, hogy a legbűnösebb ember számára is érthetően vannak megfogalmazva. Egyedül a dogmákat fogalmazzák úgy, hogy olyan szimbólumrendszerek keretébe ágyazzák, amelynek ismerete nélkül érthetetlenek maradnak az egyszerű emberek előtt, viszont a szimbólumrenndszer elsajátításához iskolára és elkötelezésre van szükség. Ponz az az elékötelezettség a legfontosabb, hogy aki el akarja sajátítani a megértéséhez szükséges szimbólumrendszert, az vesse az értelmét gondolkodás nélkül alá a hitnek.
A dogmákat a történelem során számtalanszor megcáfolták már, a hivatalos eljárás ezekben az esetekben a személyek eltüntetése volt, vagyis nem maradt bizonyíték a cáfolatokra. Az egyház hívei nyugodtan tarthatták magukat a dogmák tévedhetetlenségébe vetett hitbe továbbra is. Pont azok a szakadárok azok, akikre odafigyelve kiderülhetne számodra is a dogmák tévedései. Az ezekkel a szakadárokkal való ismerkedés elrettentő tűz és örök kárhozat ígéretével van ízesítve, de az nem más, mint egyszerű emberi genyegetés, valós alapja ugyanúgy nincs, mint magának a dogmának, amit annyira féltenek, hogy ki ne derüljön róluk a hamisságuk.
A béke kötelékével fenntartott lelki egység még nem garancia arra hogy a résztvevők hitvallása mindenképpen tévedhetetlen. Azt mondom, hogy jó emberek tudják a legnagyobb hamisságokat megvalósítani, mivel igazságtartalmuk megkérdőjelezése a fennálló bizalom miatt eleve elmarad. Ez pontosan az amit egyébként tekintélytiszteletnek nevezünk, és az egyház kifejezetten erre építi hatalmát.
A történelmi korszakok hogyne számítanának, ugyanis a dogmák érvényessége pont a történelmi gyakorlatban van próbára téve. Ha pedig a dogmákra alapozva rossz döntések születnek, miért állítanánk, hogy a dogma jó. A dogmák örökérvényessége nem azért marad fenn, mert azok örökérvényűek, hanem mert mindmáig azt hisszük.
A dogmák nem tartalmazhatják a teljes igazságot, hiszen azok csak betűk. Az igazság pedig az élet és az Isten tapasztalásában ismerhető meg. Jézus sem azt nem állította, hogy az üdvösséget a dogmákhoz fogja kötni, sem azt nem állította, hogy az egyház csalhatatlan lesz, különösen azt nem állította, hogy majd az első zsinat óta a katolikus egyház nem lesz csalhatatlan.
Jézussal szemben viszont Pál apostol tanított arra, hogy szükség van egyházi hierarchiára és rendre, de ezt már nem Jézus, hanem az éppen kifogás alatt levő Pál fogalmazta meg. Jézusra hivatkozó hittételek bírálata pedig tételenként megtehető, és kideríthető mennyire igaz vagy hamis. Amikor az egyház megfogalmazta örökérvényűre keresztelt hittételeit, az sem a Szentlélektől nem származik, sem Jézustól, hanem azok csak hivatkoznak ezekre a nevekre a maguk igazolásához. Egy igaz tanítóra való hivatkozás azonban még nem fogja igazzá tenni a hamis tanítást, viszont az emberi okoskodás jellege a dogmák születésekor igenis kimutatható.
Az a tétel hogy a pápa Krisztus földi helytartója lenne, eleve nem biblikus állítás, az sem, hogy egy pápát a Szentlélek vezeti, és az sem, hogy a Pápa Péter utóda. Mind három tétel valós bibliai alapokkal nem rendelkezik, igazolásához valamilyen dogma elfogadása lesz szükséges. Figyeld meg, amikor azoknak megvizsgálására rátérsz.
Az egyszerű hívők nincsenek egyedül, de ha az egyházhoz csatlakozva nem érzik magukat egyedül az sem bizonyítja, hogy viszont az Isten velük van. Ha valakivel az Isten ugyanis vele van, akkor azt pont abban jelentkezik, hogy az egyház nélkül is érzi, hogy nincs egyedül. Magyarul nem az egyházra van szükség ahhoz, hogy az ember ne érezze magát egyedül, hanem hogy valóban közvetlen kapocsolatot alakítson ki Istennel.
Azt mondod:
vannak nagy Egyházi gondolkodók, de azok nem cáfolják meg a dogmákat, mert a dogmák igazak
Egyházi gondolkodók nem is fogják megcáfolni a dogmák tévedhetetlenségét, mert magad mondtad, hogy azoknak értelme alá van vetve a hitüknek. Akinek a gondolkodás korlátozva van a feleltte uralkodó tévedéssel, képtelen annak hamisságát észrevenni.
