Az első négy kötetet megvettem az új Helikon kiadásból, és nem bántam meg. Amúgy is gyűjtöm a vicces könyveket, de az igazán ritka, amin nem csak magamban somolygok (mint Wodehousenál), hanem hangosan felnyerítek, még többszöri olvasás után is. Nagyon jó stílusa, ebben Wodehouse nyelvi lelelményével hasonló rangú, ha eltérő is, attól.
A könyvek maguk is gyönyörűek, szinte ennivalóak, csodálatos a keményborító tapintása, belül a tipográfia, az igényes szövegszedés, sajtóhibák nélkül, és a szerző saját rajzai is remekművek.
A nevetős részeknél Jerome Klapka Jerome Három ember egy csónakban, vagy Hasek Svejke jut eszembe, na ott lehet még hangosan kacagni.
Persze nem mindegyik regénye végig felhőtlen kacagás, de hát ettől lesz valóságszerű, hogy nincs mindig boldog vég. Még a Monptyban is, ami valójában nagyon rossz véget ér (Kaméliás hölgy hangulata jut eszembe róla), a vicces részek annyira jók, hogy nincs párjuk. Zseniális a stílus is, főleg, hogy ilyen mennyiségben írta vastag könyveit és mégis nem lesz lapos sehol...
Milyen az új könyve, a Szőkékkel mindig baj van? Még nem vettem meg, bevallom, ilyen címmel mai írótől már nem vennék könyvet... Szóval milyen? Megint a szokásos párizsi történet, sok szerelemmel, humorral és csalódottságokkal?