A világ változik, és éppen paradigmaváltás küszöbén áll. Ilyenkor általános az értékrendi krízis.  De éltél volna az 1948-as polgári forradalmak időszakában, vagy a két világháború között - rájöttél volna, milyen is az igazi trutymó, ahol tényleg nem találja senki a helyét.

 A full-size demokráciában, ahol úgymond mindenről a nép dönt (pl: internetes népszavazás útján), pedig nem hiszek. A lakosság többsége minden korban és minden időben alkalmatlan arra, hogy összetett és hosszú távú hatásokkal járó kérdésekben megfontolt, belátó döntéseket hozzon. És alkalmatlan is lesz mindenkor. A háttérből valójában muszáj egy elitnek csöndben belenyúlni a folyamatokba, vagy összedől az egész. És mivel a politikusok egy plurális demokráciában hű letükrözései ennek a bizonyos népi gondolkodásnak (kevesebb adó, több juttatás és hasonló ellentmondások mantrázása), ezért ez az elit törvényszerűen nem a politikumban, hanem a gazdasági életben fog kialakulni. Tetszik, vagy nem, akkor is ez lesz.

 Sorost meg lehet diabolizálni, de ha elolvasod tőle például a "Globális kapitalizmus válságát", akkor látható, hogy pontosan tisztában van ő is ezekkel a jelenségekkel, és azzal is, hogy épp az a tevékenység, amelyet ő végez (tőzsdei spekulációk stb..) veri a szöget a koporsóba, és hogy ennek nincs tartható jövője. De a kapitalizmus, vagy mondjuk úgy, hogy vegyes tulajdonon alapuló piacgazdaság derivatív ügyletek, sőt tőzsde és intézményesített spekuláció nélkül is létezhet, és el is fog jönni az idő, amikor így fog működni.

 A demokratizmusról meg annyit, hogy az itt leírt gondolataid zömét 20 évvel ezelőtt le sem írhattad volna. Ma meg alapíthatsz akár pártot is a terjesztésükre. Azért lásd be, ezen a téren nem visszafelé menetelünk.