Sajnos sem a Szentírás, sem a Szent Hagyomány nem tévedhetetlen.

Ez a topic kifejezetten annak bizonyítására indult, hogy a Szentíráson belül Pál apostol levelei mennyire takarták el és burkolták ködbe Jézus tanításait. Mindazonáltal Pál levelei tele vannak tévedéssel. Az evangélisták hiányosságai és pontatlanságai, hovatovább tévedései is nyílvánvalóakká lesznek. Tehát az emberi erőlködést nem használhatjuk fel Isten tévedhetetlenségének bizonyítására, amikor azok saját értetlenségeinket tükrözik.

 

Nos a tévedhetetlenség. Nem Isten vezeti félre az embert, hanem az ember érti félre az Istent. Ennek oka a tudatlanságtól kezdve a hamisságokhoz való szándékos ragaszkodásig széles területet ölel fel. Hogy a zsinaton a Szenlélek vezette volna az egyházatyákat? A zsinaton ülőket már rég nem a szentlélek vezette, ugyanis a Szentlélek csak azokat tudja vezetni, akik az igazságra kiváncsiak. Amikor az egyház feje annak a tévedésnek foglya, hogy csak az egyház vezetőit vezeti a szentlélek és a keresztényeket pedig csak rajta keresztül, nem csak az írást tagadják meg, de ráadásul a keresztények feletti emberi uralkodás alapjait határozzák meg.

Az írás több helyen kiemelten foglalkozik Isten közvetlen tanításával, az Istennel való közvetlen kapcsolattal, Jézus tanításának lényege ennek a kapcsolatnak a hirdetése. Hogy a pápa magát tévedhetetlennek hiszi, még nem fogja tudatlanságát és értetlenségét igazsággá varázsolni. Ha pedig ebből az értetlenségből születik egy kötelezően alkalmazni kívánt hittétel, akkor az egyáltalán hibás irányvonal Isten kinyilatkoztatásaként visszavezetni.

 

A zsinat persze hogy nem hoz saját fennállásának ellentmondó hittételt nyilvánosságra, és különösen nem fekteti le dogmaként. A lényeg az evangéliumi tanításokkal való ellentmondás, amely akkoriban a közkézen levő Bibliai példányok hiánya miatt bizonyíthatatlan volt. A hittételek megállapítása tehát mindenképp olyan érdekeltségű emberek kezéből született, akiknek joggal volt féltenivalója hatalmi, tekintélybeli és anyagi vonatkozásoktól, és nem volt érdekeltségük a Szentlélek vezettetésétől szólani.

Mindaddig hódíthatott a tévedhetetlenség dogmája amíg az ellentmondó hitvallásokkal szemben az egyház kezében volt az a hatalom, hogy ezeket az akkori nyilvánosságból kiiktassák. Ma azonban a Biblia ismertsége mindenki előtt nyilvánvaló, amelyből a dogmák téves volta kimutatható. Ez okozta az egyház térhódításának a visszasesését, hogy a tévedhetetlennek beállított dogmák a Biblia ismerőinek kezéből immár szószékekről is cáfolhatóvá vált.

 

A tévedhetetlenség problémái.

 Feltételezni, hogy az Isten kegyelme megóvja az egyházat a tévedéstől, az Isten igazságaiból való kiesésből, különösen amikor hittételeket tesz kötelezővé tanításaiban eleve megalapozatlan, különösen akkor, amikor Izraelnek előírt igazságokat súlyos átkok és büntetések mellett is Izrael csak akkor tartotta be, amikor kedve szottyant hozzá, máskor pedig nem, mi okunk lehetne azt feltételezni, hogy az egyházatyák megtartják Isten igazságosságát, amikor se megkövezés sem átok nincs kilátásba helyezve? Az egyház tévelygéseinek láttán történelmi bizonyítékokat is lehet hosszú listákban felsorolni, amikor az igazságtalanságokat Pápai (tehát tévedhetetlen) áldásokkal kísérték. Msá szóval egyáltalán semmi okunk feltételezni azt, hogy pont a zsinaton ücsörgő és egyébként toálisan hatalomérdekelt egyházatyák tévedhetetlenek lennének.

Minden tanítóhivatal, amelynek tanításai eleve téves dogmák alapjain nyugszanak, hierarchikus szerkezetén keresztül csak tévedéseinek növekedését éri el, minél magasabbra érnek a szálak. A hierarchia eleve az a doppingszer a tanításban, amely a tanításokat annál parancsolóbb szerkezetben adják elő, minél magasabbról teszik azt, és egy tanítás ha minél parancsolóbb szerkezetben adódik elő, annál kevesebb megértés szükségeltetik az elfogadásához. Ha tehát az értelmet magasabb szinten konzekvensen kizárják, a tévedés lehetősége pontosan olyan konzekvensen azon a szinten bekövetkezik.

 

A dogmáknak sohasem a meghamisítástól vagy a torzítástól kell félnie, hanem a cáfolattól. Ha ugyanis az alapvető dogmák tévedhetősége bebizonyítható, akkor az egyházi hatalom erre alapuló döntései megkérdőjelezhetők. Mivel az egyházi hatalom legfontosabb feladata abból az érdekeltségből származik hogy tévedhetetlensége cáfolható ne lehessen, végülis minden cáfoló tant, személyt, szervezetet elsöpörjön a föld színéről.

 

A dogmák harca tehát eleve a bizonyítások és cáfolatokl harca, sikere pedig annál nagyobb, minél kevesebb kézben található Biblia. Ezért a legnagyobb sikereket az egyház a Lutheri fordítások ideje elé teheti.

 

Ha pedig a dogmák alkalmazásába bevonják az adott történelmi szituációt, akkor lényegében a tévedések mértékét annyival sokszorozzák meg, amennyivel az adott történelmi szituációt nem értik meg. Attól ugyanis a történelmi helyzet meg nem értéséből származó hibás döntések nem válnak Isteni eredetűvé, hogy azokat dogmák elveivel igyekeznek magyarázni.

 

Az ember üdvössége valójában nem a dogmák ismeretéhez és azok hit általi elfogadásához kötődik. Első tévedés. Az első tanító (Jézus), akitól a dogmákat származtatni akarják, az üdvösséget az ember megtéréséhez köti, de nem a dogmák tagadásából való megtéréshez, hanem a gonoszságaiból való megtéréshez. Lásd a gazdag ifjú példázatát, ahol az örök élet feltételeként nem a dogmák elkötelezett hívvévé való válást teszi, hanem a gyilkosságtól, lopástól és a hazudozástól való távolságtartást.

 

Az ember magáérahagyatottsága nem abból derül ki, hogy másokhoz viszont hozzá fordul Isten, hanem abból, hogy az ember maga nem fordul valóban Istenhez.

Azonnal megcáfolódik az egész dogma akkor, ha az ember, amikor Istenhez fordul tényleges és valós választ kap Tőle. Jézus pont arra mutatott rá, hogy az ember és Isten közötti kapcsolat kialakításához a továbbiakban nincs szükség közvetítőre, tolmácsra, képviselőre.

 

Az alapvetően megalapozatlan állítás, hogy az egyház is az igazságot tanítja, tehát neked a dogmáiban őszintén kell hinni. Jézus is azt mondta, hogy ő az igazságot tanítja, miért nem hiszel inkább neki? Nem ugyanaz, hogy Jézus tanításaiban hiszel, vagy Jézus nevére hivatkozó emberi rendelkezések és hitvallások dogmáiban hisztel.

Addig ezeket nem tudod megkülönböztetni, amíg Jézus tanításait valóban meg nem érted.

 

Csakhogy az egyházat nem a Szentlélek vezeti, hanem a pápa. A kettő között nagy a különbség, és ehhez megint Jézushoz kellene fordulnod, hogy meglássad.

Eleve tévedés az a kiindulópont, hogy az egyházat azért vezeti a Szentlélek, hogy rajta keresztül vezethesse a híveket. Ez tuljadonképpen a hívők Istennel való igazi kapcsolatának a megrontását, félretevését és megakadályozását jelenti, még pedig az által, hogy az ember és Isten közé egy Szentlélkekkel vezetett pápát képzel, amely miatt a közvetlen kapcsolat feleslegessé, szükségtelenné hova tovább lehetetlenné válik.

 

Hogy a dogmát gondolkodás nélkül kell elfogadni, hát pont azért feltétel, mert gondokodva azonnal kiderülne a hamissága.