Drága barátom, milyen vagyonról beszélsz? Milyen vagyonról?

 A végletesen lerobbant, a 60-70-es évek óta nem fejlesztett, éppen piacaikat vesztett gyárakról? A bányákról a kézi csilletolással? A füstölgő erőművekről, az ötven éves kazánokkal és tíz éve olajtúlnyomással életben tartott csapágyazású turbinákkal? Vagy miről?

 Ez egy urban legend, hogy itt egy hihetetlen dübörgő, remek ipar volt. A privatizáció nem kis részében egyszerűen piacot vettek, és nem azért, mert ennyire genyák voltak, hanem mert maga a gyár már a reorganizációt sem érte meg.

 Természetesen voltak kivételek, és voltak nagy disznóságok. De ha te körbejártál volna anno a Csepel-Művekben, vagy megnézted volna a Gamma művek műszergyárát, a MOM finommechanikai részlegét, az EMO-t akkor, amikor az még a 80-as évek végén termelt is, akkor azt mondtat volna: "jesszus, ez már egy hete halott, szaga van, de még mozog.."

 Reménytelenül csődbe ment az egész cucilista világrendszer gazdaságilag, reménytelenül. A hazai termelés 80%-a esetén két választásunk lehetett: vagy mi zárjuk be, és akkor még a romokat is el kell takarítani, vagy eladjuk annyiért, amennyiért viszik, és talán lesz belőle valami, vagy sem.

 No persze közben loptak-csaltak-kenték magukat, de állítom: nagyon más akkor sem sült volna ki a dologból, ha szigorúan közérdekben intézkedő eunuchokra bíztunk volna mindent. Akkor most 15-20%-al beljebb lennénk. Igaz, az sem kevés, de nem nagyságrendi különbség.