Sziasztok!
Eddig passzív olvasója voltam a fórumnak, mert mindent, ami készülődés közben érdekelt, megtaláltam a korábbi hozzászólásokban. Utólag is köszi az infokat, ez a hely tényleg egy paradicsom!!! Nagyon teszett... mennék is vissza, akár máris.... :-)) Pár tapasztalatot meg most én írok le, hátha mások okulására/szórakozására szolgálhatok vele.
A kanyonokat a zöld jelű Nagy-Kiszel szakasz és a Zejmári kivételével mindet meglátogattam. Sajnos nagyon kevés a víz a legtöbbjükben, a vízesések épphogycsak csordogálnak! Ez gyakori így augusztusban? Még a Kis-Kiszel elején és a Nagy-Sólyom völgyben volt valami komolyabb vízesés, utóbbi lett egyébként a kedvencem. Talán a legvadabb mind között, meg még a Sólyom-völgy is nagyon bejött, természetesen Klauzy-tó érintésével.... Na jó, nem listázom már ki az össze bejárt helyet...
A doronglétrahídtól, mint kiderült, jobban féltem, mint kellett volna (a lábremegés nemcsak a fáradtság, ld. Firon-könyv, jele lehet, hanem a bef*sásé is, mert nekem mindig a létra alján kezdődött és a tetején múlt el. Majd pár akadály után végleg elmúlt :-)). Az első szurdokban viszont, ami nálam a Piecky volt, ugyancsak megkaptam belőlük az alapkiképzést, utána nem volt velük gondom. Nem így anyukámnak, aki a Sucha Belából már az elején visszafordult, viszont, érdekes módon a Hernádon végig átjött gond nélkül . Ez azért érdekes, mert már mások is írtak tériszonyos emberekről. Nos, neki is valami hibrid tériszonya van, mert ha tud mibe kapaszkodni, akkor átjön 10 méterekkel a folyó felett is a trepnin, de ha nincs lánc vagy korlát, a Sucha Bela első doronghídjain közli, hogy ez nem az ő útja.
A kanyonok kiépítettségével nekem nem volt bajom. Első este a magyar faházszomszédunk ugyanis nagyon f*kázta őket, h nem elég biztonságosak, de nem sikerült elrettenetnie :-))) OK, van, ahol a létra kissé remeg, vagy a doronghídon hiányzik egy-két fok, de összességében véve minden járható, engem zavarna is, ha nagyon kiépítenék őket. Egyébként találkoztam is egy karbantartó ürgével meg a fiával, akik mentek, és veregették vissza a dlh-k kilazult szögeit.
Szállás a podlesoki kempingben volt. Szép és korrekt hely, még azt is el lehetett intézni, hogy szülők faházban legyenek ketten, én meg a sátramban (=nem ragaszkodtak a maximális faházfeltöltéshez). 2 negatívuma volt a helynek. Egyik, hogy melegvíz az nagyon ritka, késő délutántól gyakorlatilag soha nem volt, a másik meg Műhód cincogói (mert jó sokan vannak ám). Kirágta a kedves a sátram!!! Egy használt szendvicses szalvétáért, mert a többi kaja a házban, anyáméknál volt. Marha mérges voltam!!!! Műhódnak, ha jól emlékszem valamelyik képére, nagy ház-sátra van, ahová gondolom, könnyen betalált. Legalábbis én ezzel magyarázom, hogy ott nem lett belőle gond. Nálam meg ugye a cipzár helyett a sátor oldalába rágott magának ajtót....
Szóval a Podlesokba sátorral indulóknak tanács, hogy a sátorban, ha megoldható, nem érdemes ennivalót tartani (utána vettük észre, hogy mások is a fán, jól beszatyrozva tárolnak dolgaikat, feltehetően ugyanemiatt), érdemes figyelemelterelésként a sátortól kissé messzebb, maradék kajával etetni (nekem ez működött, utána nem jöttek), esetleg vigyetek egy házőrző macskát... :-))
A szlovákok - mint azt korábban, a Tátrában is tapasztaltam - abszolút rendesek voltak, igaz, alap turista szlovák szókincs sokszor hasznosnak bizonyult.
Na kb ennyi a beszámoló azon része, ami másoknak is érdekes lehet. Persze ha valakinek van szüksége valami friss infora, segítek ha tudok. Meg ha időm engedi (el kéne végre kezdenem dolgozni is :-((), és felrakom a képeket netre (sok vizet ugyan ne keressetek rajtuk, mint mondottam), szólok majd...:-)
Ámbár ha túl sokszor nézegetem őket, talán majd nem bírok magammal, és visszaindulok gyalog.... :-)))
