A családi legendárium nem képes a történelem lefedésére. Erre már többször felhívtam a figyelmedet. Te most rövidúton levezetted nagyszülőd fiskális bázis nélküli özvegyi nyugdíjának létéből a kommunista rendszer nagyszerűségét. Épületes! Hozzád méltó ez a nívó. Büntetésből, mivel a valóságtól megint messzire szakadtál, járj utána, hogy miként capcarászta el a magánvagyont a muszka az emberektől, s milyen szerepet játszott ebben a szisztémában a bizományosi értékesítés, a BÁV? (Minek révén futotta arra az özvegyi nyugdíjra.)

 

Mivel a rovat témáját betegesen kerülöd, másik büntetésed az, hogy kimutasd, az ország gazdasági helyzete, közállapota és a Tűzoltóság (mint állami szerv) hatékonysága, napi gyakorlata között semminemű összefüggés nincs, hogy a politikai döntéshozók ténykedésének nincs hatása rá - most történetesen, az elvonásoknak, leépítéseknek -, hogy a függelmi rendszer maga a tökély, a három tűzoltó csupán saját butaságának köszönheti sorsát, a füstön kivül levőknek semmi köze nincs a tragédiához, legyen az oltó, vagy íróasztalnál ülő. S, majd kacarászunk erőlködéseden, humorzsákom! Azon, hogy milyen elvakultan vonod magadra a gyászolók megvetését.

 

 

egyenlítő - (1568)

Tehát az ázsiai kistigrisek legenda. Remek. (Soros úr miért is nem kívánatos arrafelé?) A szovjet szipoly legenda. Remek. A 10x-es lajtántúli nívó történelmi szükségszerűség. Remek. A TESCO-pénztárak a reprezentatívak. Remek. (A lakosság a totálisan eladósodott, és a szupermarketekbe a lakosság csak egy része jár, már csak fizikai okokból is. Messze van, nem tud járni, közlekedni, pénze sincs rá, esetleg szociális paranoiában szenved, stb.)

Hiba azt képzelned, hogy az a Kádár-rendszer visszasírásával azonos az, hogy a jelen valót rendszerváltás előtti évekkel vettetik össze. Csak az áldatlan állapotok megfestését szolgálja.

A (1570)-ed meg a gondolatiság mellett a jellemesség gyengéit is tükrözik.

 

 

Idézet egy nemzetközi szimpózium tudósításából:

"Kun István tűzoltó ezredes, tűzoltósági tanácsos, a Hivatásos Önkormányzati Tűzoltóságok Országos Szövetségének elnöke a hivatásos állomány helyzetét mutatta be. A 7900 fős létszámmal működő szervezet éves költségvetése alapján alulfinanszírozott. Személyi juttatásra évente személyenként közel 3,5 millió forint jut, laktanya üzemeltetésre négyzetméterenként 3.160 forintot kapnak a szervezetek, a gépjárművek üzemeltetésére pedig kilométerenként 100 forint a norma. A különleges szerek felülvizsgálatára, javítására pedig darabonként 380 ezer forint fordítható. 
  Az érvényben lévő jogszabályban rögzített technikai elvárásoknak az amortizáció miatt nem tudunk kielégítő mértékben megfelelni. A gépjáműfecskendők jelentős része elhasználódott, a létrák, műszaki mentőszerek és a vízszállító berendezések többsége üzemképtelen. A fejlesztésekhez a tűzvédelmi törvény alapján a költségvetés pályázati úton ad pénzt, amelynek forrása a biztosítók bevételének befizetett 1 százaléka és a beszedett tűzvédelmi bírságok. A szükséges önrészt a pályázatra jogosult önkormányzatoknak kell biztosítani.
  A központi költségvetés nem finanszírozza a védőfelszerelések beszerzését, utánpótlását, a képzési költségeket, a tűzoltó gépjárművek biztosítását, a felszerelések biztonságtechnikai felülvizsgálatát, az oltóanyag-utánpótlást, fejlesztéseket, beruházásokat. Az Európai Unióban talán lesznek előírások, amelyek megoldást jelentenek majd ezekre a problémákra csakúgy, mint a háromváltásos szolgálati időrendben dolgozó kollégák munkaóráinak mennyiségi szabályozására. Jelenleg Magyarországon a tűzoltók heti 54 órát dolgoznak, éves szinten 2808-at, szemben az Európában átlagos évi 2000-2100 órával."

http://www.tuzoltosagbp.hu/eu_html.php?p=eu/atleptuk/atleptuk.htm

 

Rossz ellátottság, túlterheltség, egzisztenciális bizonytalanság, életveszélyes munka. Hova vezet az ilyesmi?