Kedves Tibor (sz33),

A „teremtővel“ kapcsolatos véleményed arra lelkesített engemet, hogy elhatároztam, hogy cikkemet “renoválom”. Más fejezeti beosztással, más fejezet címekkel, sőt valószínű az egész új címet kap. Ez persze még csak a terv stádiumában van és eszmecserénk színvonalától és eredményétől is függ

Megtisztelve erzem magam. Komolyan.

Légyszíves add meg melyik topikban fejtetted ki részletesen a “teremtő” elméletedet.

Ne haragudj, de nem emlekszem. A temarol eleg sokat irtam, nemcsak egy helyen.
Ha tenyleg jól ertesz angolul, egyszer volt egy ketszer egyoras radio interjum (engem interjuvoltak meg) kizarolag errol a temarol. Arra komolyan felkeszultem, es a leirott "vazlat" még mindig megvan. Ugyan ez 1993-ban volt es azota adtam sokat a velemenyemhez, plusz egy nagyon hivo hallgatosagnak volt az egesz, ugyhogy "udavariasan" kellett megkozelitenem dolgokat. De ha jol ertesz angolul, esetleg erdekes lehet.

Akkor is, most is nem érik fel ésszel az állatok (+ ős-ős-ősember), hogy meghalt az „illető”, hanem azt tudják, hogy nem él ! De azt tényleg tudják! Miután ezt a légzés hiányából megállapítják, nem törődnek vele, átadják az „enyészetnek”, ami a dögevő állatokat, rovarokat, mikróbákat jelenti.

Tudjak? Vagy osztonosen lereagaljak? Vagy egyaltalan.......?
Tudtommal (nem vagyok nagy allatszakerto) csak nagyon keves allat reagalja le lathato modon, hogy egy faj-tarsa elpusztult (pl. elefant).

Ez a dolog akkor változott meg, amikor az ősember addig eljutott a fejlődésben, hogy az álmok alapján arra a megyőződésre jutott (és azt elmondhatták egymásnak), hogy a légzés elmaradása azt jelenti, hogy az illető az „örök vadászmezőre költözik”. Ezért, hogy testét épségben megőrízhesse, elásták a vadállatok elől, sőt fegyvert, élelmet is tettek melléje „útravalóul’. Ez az eredete a halottkultusznak, ami mind a mai napig kíséri az emberiséget.

Ez az egyik lehetoseg. A masik az, hogy az ember tavol akarta magat tartani a büdös szagtol.

A legelejen, nem tudom elkepzelni hogy azzal kezdte az ember a megertest, hogy orok vadaszmezokre koltozott. A legelejen (enszerintem) csak azt erthette meg az ős-ősember, hogy nem mozog, nem él, nem "müködik", nem valaszol. Na de ezt az allatvilagbol azert mar jol kellett hogy ismerjek (miutan ők maguk oltek meg az allatot). Ahhoz meg hogy egy olyan "felismeres"-hez jussanak, hogy „örök vadászmezőre költözik” szeparalni kellett a testet es "valami mast" ami bizony nem egy konnyu koncepcio, nem hiszem hogy az os-osember erre kepes volt a legelejen.
Hiszen az os-osember csak azt latta hogy a test "nem mukodik", hasonloan egy elpusztitott allathoz.

Egy fontos megjegyzés: ebben az időben az ősember szemében a halál csak egy lakóhely változás volt, természetes és nem tragikus dolognak tarthatta és esze ágában sem volt félni az „örökkévalóságtól”

Mint fentebb emlitettem, ehhez szukseg volt egy szellemi fokra, ahol feltetelezte az ember a test, es a testtol feltetelezett fuggetlen valami kozos mivoltat. Es egy nem latott, nem erzekelt helyet ahova a "lelek" megy. Enszerintem ehhez mar kellett a vallas, ahol szerepel egy olyan tenyezo (isten) aki ezt egyaltalan lehetove teszi.

Es ahhoz, hogy erre a fokra eljusson az ember, egy olyan korai fejlodesi fokon, kellett egy komoly "ösztökélési tényező". Ezert erzem ugy, hogy a puszta álom erzekelese ehhez nem volt eleg. Mert az álom és a halál közös nevezőre hozása egy akkoriban komoly szellemi kapcsolast igenyelt volna. Ezert hiszem azt, hogy szukseg volt egy sokkal kemenyebb ösztönzésre, amit akkor csak ösztönök lehettek kepesek nyujtani. Ezert hiszem azt, hogy az osztonos halalfelelem, es a halal elsodleges tudatosulasa lehetett az elso kapocs. Az álom enszerintem kesobb csapodott a jelenseghez, amikor az ember mar kepes volt egy olyan szintu intellektualis kapcsolodasra. Tehat eloszor lehetett halalfelelem --> "valami" ami ezt valahogy megvaltoztatja (elso primitiv istenkepzetek), ami nagyonis lehetseges hogy az álom utjan valtak kesobb specifikusabba.

Arrol nem is beszelve, hogy az álommal kapcsolatban az is lehetett egy keslelteto tenyezo, hogy sok minden mast is almodott, almodik az ember.

Tehat nem tagadom az álom-elmeletedet, csak idoben kesobbre teszem.

Gabor