Igazából még így is kevesek, mert ismeretlen terepen helyismeret nélkül próbálkoznak. Annyi időt nem hagyott nekik, aki megkérte őket, hogy tájékozódjanak is. De úgy gondolják, hogy nem lóg ki a lóláb. Ahhoz szoktak, hogy akinek nem tetszik, az másodszor úgyse veszi a kezébe az írományukat, tehát visszakeresni sem fogja a belső ellentmondásokat, amit összehoztak. Nincs ebben semmi meglepő, hiszen az általuk olyannyira lenézett kádári média emlőin nevelkedtek, és azóta nem volt még módjuk (tehetségük) megváltozni.
Én sem az utóbbi évek médiatanfolyamain tanultam, szó se róla, viszont olyanok között kóstolgattam az újságírást az egyetemen, akik közül nem egy a mai újságírásban is nyom valamit a latban. Soha nem voltam (és nem is akartam) profi lenni, ebből élni, és ennek előnye is volt: csak akkor írtam, amikor volt mondanivalóm. :o) És nekem bőven megfelelt az akkori társaim elismerése is fizetségnek. Szerkesztéssel kicsit többet foglalkoztam, de meg kell mondanom, abban a lapban a jobb amatőrök sokkal jobban írtak, mint ma pár "profi".