"MOndjuk 30 fős osztály, 45 perces óra.

15 perc alatt leadja anyagot,és minden gyerekkel 1-1percet  foglalkozik külön ? "

 

Nem egészen. Nincs is minden diáknak szüksége rá, másrészt nem lehet 1-1 perceket foglalkozni a diákokkal, mit csinál a többi, mi köti le addig figyelmét. (Minél kisebb, annál nagyobb fejetlenség lenne belőle.)

 

(Véleményem van, bár nekem szerencsém van többek által elitnek mondott helyen tanítani, így nem biztos, hogy abszolút általános az elképzelésem.)

 

A leadja az anyagot nem szerencsés kifejezés. Miközben tanít (bejuma szerint gyereket), de maradjunk egyszerűen csak a tanítnál, figyeli a visszajelzéseket amelyek nem feltétlenül jelentkezésben, vagy jelentkezés nélküli belekérdezésben jelennek meg (sőt tipikusan nem úgy). Valószínűleg ismeri a gyereket, tehát annak viselkedéséből (akár a "szeme állásából") tudja, ha valamivel gond van (gond a figyelem lankadása, elkalandozása is, nem csak a nem értés).  Ismeri a tanított anyagot, persze olyan értelemben is, hogy mivel szokott gond lenni. 

Az említettekből összeáll benne, hogy adott szituációban mit kell csinálnia. Mire térjen ki még egyszer, mikor kérdezzen rá valamire.

Figyeli a diákok munkáját (ott mozog közöttük), kiderül, hogy kinek miben kell segítenie, ugyanakkor ez a segítség nem feltétlenül egy adott diáknak szól (sőt). A segítség az is lehet, hogy megkéri az egyik diákot, segítsen a szomszédjának. Ez mind probléma és diákfüggő.

Persze amennyire lehetősége van, a tapasztaltak alapján differenciáltan foglalkoztat, amely differenciálás természetesen a házi feladatban is megjelenik.

 

A leírtak egyébként - az alkalmazás oldalán - igazán csak hosszú évek alatt válnak vérévé a tanárnak, lehet akármilyen zseni is a pályakezdő, ezek a készségek nem szerezhetők be elméleti úton. Nagyon rögös tapasztalati úton lehet eljutni a célhoz.

 

(Sajna amikor egyetemre jártam borzalmasan gyenge volt minden ilyen stúdium, tehát a tanárság mibenlétéről először gyakorlótanításon hallottam, így a tapasztalás olykor fájdalmas volt, és lehetséges, hogy nem is vagyok a célnál.)