Szóképolvasás, olvasási gyorsaság mérésével!

Ennél nagyobb marhaságot nem igazán lehetett elkövetni egy oktatási rendszerben.
Nem a tanár hibája - bár pedagógiai selejt a dolog.

Az 1978-ban bevezetett Tanterv írta elő kötelezően a globális olvasástanítást(szavakat tanít olvasni, a gyerek felismeri a szónak a képét, és majd ebből a sok szóképből próbálják a betűket kibontani), amit a Tanterv 85-ös módosítása már csak, mint lehetőséget hagyott meg.

A magyar nyelvhez megfelelő olvasástanítási módszer az analizáló, szintetizáló (a szavakból leválasztják a hangokat, megfigyelteti, hol hallja a hangot a gyerek, majd megtanítja a hang írott képét a betűt. Több betű ismerete után vannak a betűösszeolvasási gyakorlatok, amiket megelőznek a hangösszevonási feladatok. Tehát itt a betűkből épül fel a szó.) módszer.

 

Társadalmilag követendő,  hogy pl. roma gyerekek azonos osztályba járjanak nem romákkal.  Kizárólag oktatási szempontból nem biztos, hogy ez jó megoldás!

 

Pedig a tanítóknak ezt kell tenniük, együtt kell tanítani őket. Nem véletlenül került bele a KT-be a buktatás tilalma, a szöveges értékelés.

Bizony, az iskolába lépés pillanatában a gyerekek közötti különbség a képességeik szintje között kb 5-6 év; van olyan, aki 3 éves szinten van, és van olyan, aki 9 éves szinten.

Ezeket a gyerekeket együtt kell tanítani, fejleszteni.

Óriási feladat...nem a betűtanítás, mert az egy idő után rutin, hanem az, hogy egyénre szabott feladatokat kell adni, mindenkinek a megfelelő szinten.

És ez a pedagógia. 

Ez a feladat nem oldható meg 30 fős osztályokkal,  moint itt néhányan javasolták.