Én inkább úgy fogalmaznék, hogy Várkonyi tengernyi méretű egyetemes kulturtörténeti munkássága most Varga révén értelemszerűen kiterjeszthető lesz a nyelvi világra, és az azzal közvetlenül összefüggő területekre - amelyek óhatatlanul nemcsak súrolják, de fedik is sok tekintetben az emberiség közös hagyatékát.

A Nap és Tűzistenek hatalmas egy irányba mutató széles földi "kavalkádja", a teremtéstörténetek feltűnő azonosságai, a Vízözön-legendák azonossága, a világ meghatározó kulturhéroszainak legendái, stb. mind abba az irányba mutatnak, hogy a ma élő emberiség elhelyezkedésétől függetlenül részese ugyanazon meghatározó történeti alapélményeknek. A közös élmény ténye rövidesen tárgyalható lesz a nyelv szintjén, ugyanakkor azt is remélem, ennek a Tamana is értelemszerűen része lesz.

Arra gondolok, megint jó lesz kulturtörténettel foglalkozni annak ellenére, hogy a feldolgozandó ismeretanyag szinte beláthatatlan. De lehet, csak másféle rendet kellene benne vágni, mint eddig tettük.

Szia!