Kedves Gábor!
"Sok minden mast lehetne irni, de osszefoglalva, a vallasok/istenek gyokere enszerintem a fel nem oldhato, osztonokon alapulo menekulesi reakcio."
Nagyon érdekes az elméleted, de én nem egészen úgy látom a dolgokat (ami a gyökereket illeti). De hát éppen ezért vagyunk itt, hogy véleményt cseréljünk!
Ha mások besegítenek, az sem baj, sőt!!
"Akarhogy is nezzuk, az ember csak egy magasabb szintu emlos allat."
Úgy irod ezt a mondatot, mintha bocsánatot kellene kérned. Hát persze, nem kell ezt szégyelni, esetleg az emlős állatoknak kellene szégyelni, hogy ilyen rokonai vannak, akik tönkre teszik életterüket. Szerintem attól fogva ember az ember, amióta beszélni tud.
"Ugy kezdodik a kis tortenetem, hogy az oroszlan kergeti a gazellat (akarmi kergethet akarmit, nem specifikusan az oroszlan es a gazella fontos). A gazella ketsegbeesetten menekul. "
Mivel nem akarlak Téged (és magamat) lefárasztani, ma csak az "állati" történeteddel fogok foglalkozni.Ahogy én látom (és vélem) a dolgokat.
Amit Te (és más is) gének által öröklött ösztönnek nevezel, én azt olyan alap-programnak tekintem, amelyet még az aggyal rendelkező élőlények "születésük" előtt idegrendszerük kialakulása folyamán "megkapnak".
A kettő tulajdonképpen egy és ugyanaz, csak az a leheletnyi különbség, hogy én részleteiben, tehát kiépült, statikus neuron-hálózatot értek alatta.
Ha értesz a komputerhez, akkor az a boot-programnak felel meg. Ha esetleg nem tudnád mi az, akkor röviden: Minden vadonatúj komputerben, amelyik még soha be sem volt kapcsolva, és nincs benne rendszerszisztém, rendelkezik egy ROM-mal (Read-Only Memory), ami azt az alapprogramot tartalmazza, ami egyáltalán lehetővé teszi használatát.
Szóval minden újszülött 3 programmal jön a világra. Ezek: utánzásra való hajlam, kiváncsiság és félelem. Ezt minden növendék állaton, vagy kis gyereken megfigyelhető. Az az állat, amelyik valamilyen defekt következtében a 3 közül csak 1-el rendelkezik nem életképes, elpusztul.
Esetünkben most kizárólag a félelemmel foglalkozom, hiszen Te is ebből indultál ki.
A természet programja nagyon okosan működik! Vegyük a nagyon fiatal gazelládat. Fényérző idegsejtvégződések jelzéséből az agy először, a látott alak kontúrját hasonlítja a már ismert képekkel össze (és ha nincs nyugtató érzelemmel tárolva), az agy azonnal a test összes energiáját a motórikus idegek, az izmok működésére koncentrálja, vagyis a menekülésre. Egy növendék állat először mindentől fél, mindaddig, amíg meg nem tanulja, hogy mitől nem kell félni.
Ha varacskos disznót lát és az anyjához rohan, akkor azt tapasztalja, hogy az anyja nyugodtan tovább legelészik.
Ekkor megtanulja, hogy ettől nem kell "beszarni". Tehát a sorrend: mindentől félni és megtanulni, hogy mitől nem kell.
Azt hiszem az alábbi összefoglalással egyetérthetünk.
A félelem(menekülési)-ösztön az a genetikailag ős-programozott tulajdonság, amely lehetővé teszi az egyed (állat,vagy ember) számára, testi épségének, életének megőrzését a környezettel szemben.
A félelem nem tanult tulajdonság (nincs rá idő!)!! Ha a fiatal üregi nyulacska akkor tanulná meg, hogy jobb lett volna befutni a lyukba, amikor már a sas karmaiban szeretett szülőföldje felett "repülni tanul", már nincs szüksége félelemre!!
Minden növendék állat természetszerűen mindentől fél mindaddig, amíg a szülei (vagy rokonai) példáját követve (utánozva) megtanulja, mitől nem kell félni.
Így tanul biztonságot (bizalmat).(Minden állat azt tartja: jobb félni, mint megijedni!)
Most jön a lényeges vélemény-különbségünk. Szerintem:
Sem a fiatal, sem az öreg, sem az állat, sem az ős-ősember nem azért félt és menekült, mert nem akart meghalni! Halvány dunsztja, elképzelése sem volt (van) a halálról, azt nem tapasztalhatta, nem érhette (érheti) fel "ésszel"!
Az "ösztöne vezérlése" alapján cselekedett, amelyet ősei az evolúciós fejlődés következtében továbbadtak ellentétben azokkal az egyedekkel, akik ezzel a fejlettséggel nem rendelkeztek, ezért nem is szaporodtak tovább, kihaltak. Tehát a ma létező fajok mindegyike rendelkezik ezzel az ösztönnel, alap-programmal. A ma embere is sok esetben ösztönösen reagál, ha nincs idő mérlegelni.!
Ismétlem: Jóllehet a félelem, menekülés az egyed életben maradásának feltétele és eszköze, de semmiképpen sem tudatos tevékenység a(z) (ismeretlen) halál elkerülésére.
Mára egyelőre ennyit. Üdvözlettel Tibor
