"ma egy lelkiismeretes tanár és egy lelkiismeretlen, alkalmatlan anyagledaráló fizetése közti különbséget nem a teljesítményük, hanem a pályán eltöltött idő határozza meg."

A bértábla olyan, mint a kapitalizmus: nem jó, de nem talált ki még senki jobbat.

Bértömeggazdálkodás volt már, nem vált be.

Nem kéne egyébként azt gondolni, hogy minden pályakezdő fiatal tanár zseni és a szakma művésze, és minden idősebb tanár kutyaütő. Van ilyen is, olyan is minden korosztályban. A tapasztalat pedig nem árt a szaktudásnak, hanem használ.

Álszent szövegelés azt mondani, hogy ezután majd jobban figyelembe lesz véve a teljesítmény, mert egzakt módon nem lehet a pedagógus teljesítményét mérni. (No pláne, hogy az sincs egyértelműen megmondva, hogy mit vár el a társadalom az iskolától, mi a megrendelés tárgya.)

Valaki itt lentebb az úszó-EB kapcsán azt hozta fel példának, hogy igaz, hogy nem úgy mérhető, mint az úszószámok, századmásodpercre pontosan, de úgy igen, mint a toronyugrás: zsüri nézi és pontozza, előre meghatározott szabályok alapján, és hát igen, némi szubjektivitással. Igen ám, de ott egy ember mindösszesen pár perces produkcióját értékeli a zsüri, és ez a produkció messze nem olyan szerteágazó, komplex, mint a tanári munka. És a zsüri több tagból áll. Nem akarok a mérésről-mérhetetlenségről sokat (és sajnos úgy látszik, fölöslegesen) beszélni, ezt bejuma már itt többször nálam jobban megtette. Csak egy szempontot teszek hozzá: ha ki is dolgoznának egy hozzávetőlegesen megbízható módszert a tanári teljesítmény mérésére, ennek alkalmazása minden egyes tanárra irdatlan pénzeket emésztene föl. Többe kerülne a leves, mint a hús.

Az én megoldásom:  megtartanám a bértáblát, ami amúgy is csak az adható minimálbéreket rögzíti. Ha jutalmazni akarnám egy-egy kolléga kiugró teljesítményét, azt csak és kizárólag mozgóbérrel tenném. És nagyon-nagyon fontosnak tartanám, hogy a pályaalkalmatlanokat viszont el lehessen távolítani a közoktatásból, nem úgy, mint most van.