"nem. megkérdezik a
- gyerekeket
- szülőket
- a főnökét
- és egy vagy több munkatársát."

Nem ér semmit.
Elvileg az elégedettségi szint mérése jó lenne (sőt, talán a legjobb) az amúgy egzaktul mérhetetlen - fekete doboz-szerű - tevékenységekhez, csak nem ilyen légkörben.

Ahhoz ugyanis az kellene, hogy a népség (ügyfelek, szülők, betegek, al-, és felperesek, stb) SAJÁT MAGÁTÓL, mindennemű befolyásolástól mentesen alakítsa ki a véleményét.
Ez azonban nem így van.
T'od, amikor gyakorlatilag politikai lejáratókampány indul az érintett rétegek ellen, akkor ez a tömeges, szubjektív mérce iszonyúan el tud torzulni.
A "rosszabbul élek, mint négy éve"-féle sugalmazásoktól az "a tanárok/ügyintézők a töküket vakarják"-on, az "a vállakozók adócsalnak"-on át az "az orvosok korruptak"-ig minden erre a torzításra dógozik: felszítani a többi rétegben az ellenséges érzelmeket, illetve elvenni a kedvüket a beszopatni kívánt réteggel való szolidaritástól.

És a Magyar Tarka Nagy Barom (gyk.: nép), arcán kéjes vigyorral fogja végignézni, ahogy a hevatalnokot/tanarat kirúgják, a KISvállakozót bilincsben viszik el, az orvos feje felől pedig eladják a kórházat.

Belehúznak.
Megcsinálják.

Magyarország ennyit érdemel.