A bibliai antropológia alaptételének állítását eddig két okból vontam kétségbe.

1. A Biblia a szellem, lélek, test hivatkozásokat össze vissza használja, attól függően, hogy az éppen aktuális történetben az ember milyen tulajdonságát akarja a történetíró kiemelni, és nem azért, hogy egy antropológiai jellemzést adjon.

2. A felosztásotok hiába állja meg előttem is a helyét, miszerint elfogadom a szellem, lélek és test létezését az emberben de nem azokkal a jellemzőkkel, ahogy ti (Görbitzzel) állítjátok.

 

A lényeg azonban az, hogy a hármas antropológiai felosztást a Biblia nem igazolja függetlenül attól, hogy mind három fogalmat használja az ember  esetenkénti jellemzéséhez.

 

Amit a Biblia igazol többnyire az egy halandó és egy halhatatlan rész létezése, és hol a szellem, hol a lélek vonatkozásában utal a halhatatlanságra.

 

Idézett helyeid, a test, szellem és lélek egyidejű alkalmazására:

Jőb 27,3:

addig, amíg csak lélegzet van bennem, s Isten lehelete van az orromban,
Jób 32,8:

De csak a szellem, amely az emberben lakik, a Mindenható lehelete, csak az tesz okossá

Jób 33,4:

Istennek éltető lelke teremtett meg, a Magasságbeli lehelete éltet

Jób 34,14.

Ha visszavonná a fuvallatát, és ha visszaszívná a leheletét

Ezék. 37,9 és 14.

Ekkor így szólt hozzám: "Jövendölj az éltető leheletről, jövendölj, emberfia, és mondd az éltető leheletnek: Ezt mondja az Úr, az Isten: Gyere elő a négy szél hazájából, és fújj ezekre a halottakra, hogy megelevenedjenek."

Belétek oltom lelkemet és életre keltek. Letelepítelek benneteket földeteken, és megtudjátok, hogy én, az Úr mondtam ezt, és végbe is vittem - mondja az Úr

1. Kor. 2.14  

 Lelki ember nem fogadja el Isten Szellemének dolgait, hiszen ostobaság neki. Nem is ismerheti meg, mert szellemileg vizsgálhatók meg.

1. Kor.3,1

Veletek azonban nem beszélhettem úgy, mint szellemiekkel, hanem csak úgy, mint húsból valókkal, mint Krisztusban lévő kiskorúakkal

1. Thess. 5,23

Maga pedig a békességnek Istene szenteljen meg titeket mindenestől, egész valótok, szellemetek, lelketek és testetek feddhetetlenül őriztessék meg Urunknak, a Krisztus Jézusnak megjelenésére (megérkezésére).

 

A thessalonikai levél futólagos egyidejű említésén kívűl a többi hely nem teszi meg, viszont a thessalonikai levél megemlítését nem nevezném a biblia emberi részeinek az antopológiai felosztásnak, teljesen elégtelen információkat jelentenek ahhoz, ha valaki ezekből szeretné az ember felépítését meghatározni.

Ahhoz nyerhet valaki ezekből igazolásokat, hogy a saját felosztására azt mondhassa, hogy lám a Biblia is beszél róla.

 

A nesemával kapcsolatban tipikus példáját mutatod a Biblia belemagyarázásának.

Irgalmatlan hosszú és kitartó íráshivatkozásokkal mindenképp be szeretnéd bizonyítani, hogy az Éden kertben az élet lehellete az valójában szellem, de nem is az, hanem személyiség vagy inkább szellemi szintű lelkiismeret. Olyan igehelyekre hivatkozol, amelyek a különböző szóhasználatokat a helyi történet értelmezéséhez szabják, és sokszor egymásnak is eltérő módon fogalmazzák meg.

Az emberi tulajdonságokat csoportosítod különböző részekre, és ezekhez használsz bibliai igehelyeket, ahol csak szó esik róla.

 

Például. Egyáltalán nem kapcsolódik a személyiség képe a nesemához (ahogy Tamással együtt álííthátok),  annak alapján, mert találtatok egy olyan igét, hogy az "Úrtól való szövétnek az ember szelleme, aki megvizsgálja a szívnek rejtekét". Azért mert egy szellemi tevékenység végez hasonló dolgot egy egyéb szellemi tevékenységgel (lelkiismeret), még nem kapcsolható egy harmadik lényeggel (személyiség). Mintha a személyiség egy különálló valami lenne.

 

Attól hogy a nesemát egyszer szellemnek, egyszer pedig a szellem megnyilvánulásának nevezed, egyszer pedig a személyiség megjelenítőjének, később egyenesen a személyiségnek, még nem fogsz engem megkavarni. Ezek ugyanis egymástól különböző dolgok, sőt tulajdonságok, hiába szeretnéd egy szóval nevezni, hogy a szó értelmét mindhátrommal bizonyítani tudd.

 

A nefest pedig ami a történetben az élő lény megjelölésére szolgál, azonnal felhasználod az Édenkertben a lélek emberbehelyezésére. Holott nem funkcionál a történetben kétféleképp. És amikor a nefesről beszélsz, azonnal átváltod a nesema értelmét személyiségről szellemre, hogy magadat igazolni lássam. Jóllehet ugyanabban a hibába vagy, a nesema szóval is, mert több jelentése miatt felhasználod igazolásodhoz azt az értelmét is, amelyre egyébként is maga a környezet nem utalt, hanem csak a "lehellet" héber jelentésére. Ezenképpen a nesemát amikor a történetben lehelletnek használják, a nesemá szó miatt a szellem belehellésével is azonosítod, pedig arról nem szól a történet. Olyan ez, mint amikor kimegyünk körtét szednia fáról és mire hazaérünk már villanykörte lesz belőle a kosárban, mert ugyanazt a fogalmat használjuk különböző jelentéssel.

 

Az Édenkert történet nem az élet lehelletének magyarázatára adatott, hiába szeretnéd arra felhasználni. Hanem az ember teremtésére. Amikor egy lényegtelenül kezelt (magyarázatlan) szavakat emelsz ki lényegesként feltüntetve (mintha ott lenne magyarázva) megtévesztő módon használod fel. Ha az Édenkert történetben lényeges lettek volna a teremtett ember antropológiai jellemzői, akkor arra külön leírást adtak volna, és máris a szellem, lélek, test mibenléte el lett volna döntve.

 

Miért nem indulsz ki a valóságból, mint a hiányos információkkal rendelkező Bibliából? Azt gondolod, nem tudja Isten kiegészíteni azokat a dolgokat, amelyek leírása és magyarázata nincs benne a Bibliában? Például egész okfejtésedben a szellem tuljadonságának a lelekiismeretet, meg talán a halhatatlanságpt emelted ki. A legalább olyan lényeges gondolkodást, meg a megismerést, meg a megértést, meg a képzeletet meg sem lehet említeni? Az nem is létezik? Vagy akkor az nem is "szellemi"? Vagy a Biblia nem ír róla talán?

Ugyanígy a lélek vagy lelki dolgokat is teljesen félreértelmezed, egy ösztönös, érziki szintre alacsonyítod, amelyek valójában a test tulajdonságai és kifelejtődnek az érzelmek. A test mint olyan teljesen felesleges, csak hús meg csont. Minden emberi felosztásod  teljesen le van alacsonyítva, csökkentett tulajdonságokkal, és ezt nevezed antropológiának.

Nagyon elvarázsolod magad ebben a hármas körben, és a sokkal fontosabb különbségekre elfelejted a hangsúlyt ráhelyezni. És törekvésed másik hibája az, hogy folyamatosan elhatárolást teremtesz ezen részek között az emberben, így megbontod  a benne levő összhangot, ellentétet, negatív értékeket hozol belőlük létre, pontosan úgy, ahogy Pál ezt megtette. Gondolj arra, amikor a nesemát az ember "valódi lényegének" nevezed, ez pontosan azt jelenti, hogy maga az ember viszont semmi, lényegtelen, megvetendő.

 

Nézd meg ezt a rendkívül nyakatekert kijelentésedet:

Így az embernek olyan lett a személyisége, hogy van benne egy nefes, azaz egy lelki- és ösztöni élet, s van benne egy szellemi szintű lelkiismereti élet, ami gyakran bizony a lelki és ösztöni élettel szemben hat, mivel nem csak a lélek, az értelem vagy az ösztönök alapján akar cselekedni, hanem csak akkor, amikor az egész emberi bensőt, szívet megvizsgálta

Mit látni belőle? Megteremtetted azt a meghasonlást az emberben amit éppen megemlítettem az előbb, vagyis szembefordítottad a szellemi szintű lelkiismeretet a lelki-ösztöni élettel. Mivel én tudom, hogy a lelkisismeretet lehet befolyásolni az elvárásokkal, hiszen többnyire azok alapján értékeli sokszor az ember hibásnak magát, de mivel fölé helyezted minden egyéb belső indítéknak, ezért kiszolgáltattad az ember egy olyan (írástudói) írányításnak, amely értékek és teljesítések elvárásával fogja szabályozni a kézbe vett hívőt. Ez egy nyakatekert mondat, hogy ne értse a hívő, de az eredmény végül a hívő kiszolgáltatása az írástudóknak.