A Maya fátyla takarja el az érzéki szemlélet, tapasztalás elől azt a világot, ami intelligibilis és amiben egyedül legitimek a transzcendens és/vagy transzcendentális rendezőelvek

Ennek a Maya nevű hölgynek(?) a fátyla az egyetlen, amiben reménykedhetünk: hátha egyszer elhúzza és akkor valami szebb és jobb tűnik elő. Én nem tudom, nem-e mi szőttük ezt a fátylat, az örökké bennem (igen, benned is:) rejlő optimista, hogy majd egyszer, valahol, ha úgy tetszik a fátylon túl (sic), majd...

Nem tudom, illúzió-e, de ha nem, az mégis ad valami reményt.

Higyjünk a fátyolban:) Még ha néha nehéz is.