„- Mindig így lett volna, mint most? Politikusoké, kufároké, pincéreké és világfiké volt a világ, a többiek pedig fuldokoltak? - Hát, nem tudom, senki se tudja. De mindegy is. Barátom, Mozart, a kedvenced jutott az eszembe. Sokat meséltél róla, és a leveleiből is felolvastál. Ő hogyan járt? Az ő idejében ki kormányozta a világot, ki fölözte le a javakat, ki volt a hangadó, ki számított? Mozart vagy az üzletemberek, Mozart vagy a szürke tucatemberek? Na és a halála, a temetése? Azt hiszem, mindig így volt, és talán így is marad örökre. És az iskolák úgymond "világtörténelme", a belénk sulykolt hősök, lángelmék, nagy tettek és érzelmek? Hazugság az egész, a tanítók agyalták ki az oktatás szolgálatában, meg azért, hogy az iskolai évek alatt ne unatkozzanak a diákok. Mindig így volt és így is marad - a kor és a világ, a pénz, a hatalom a törpéké és ostobáké, a többieknek, az igazaknak semmi se jut. Csak a halál. - Semmi egyéb? - De igen. Az örökkévalóság. - Az utókor által megőrzött hírnévre, dicsőségre gondolsz? - Nem, kis farkas, nem arra gondolok, hisz mit számít a hírnév? Vagy azt hiszed talán, hogy minden eredeti és teljes ember hírnevet vívott ki magának, és emlékét őrzi az utókor? - Nem, dehogy. - Látod, nem a hírnév a fontos. Csak a műveltség tart rá igényt, a tanítókra tartozik. Nem erről van szó! Az a lényeg, amit én örökkévalóságnak nevezek, és amit a hívő Isten országának hív. Mi, igényesek, vágyakozók, egy dimenzióval gazdagabbak, egytől egyig megfulladnánk, ha ennek a világnak a levegőjét szívnánk, ha nem lenne másfajta levegő, ha az időn túl nem léteznék az örökkévalóság, az igazak hona. Ott él Mozart zenéje, ott élnek költőóriásaid versei, a csodatévő, mártírhalált halt s az embereknek példával szolgáló szentek. Az örökkévalóságban él minden igazi tett képe, igazi érzés ereje, még ha senki nem is tudja, nem veszi észre, nem jegyzi föl és őrzi meg az utókor számára. Az örökkévalóság nem ismer utókort, csak jelent.”

 

ráhibáztál… az idézetem szövegkörnyezete a fenti… meg persze, hogy kimondták Hesse előtt… Védák…

de ez nem nihilista felfogás (az imperszonalista filozófusoknál persze az, de a keleti szemlélet szerint nem)… éppen az a lényege, hogy nem a világ hamisságát, illúzió voltát állítja, hanem _ideiglenességét_ hangsúlyozza… léteznie kell egy örökkévaló másik világnak is, amelyben a boldogság igenis elérhető…

és ha nem. akkor nem. fejen is állhatunk.

 

szv