vámmentes Creative Commons License 2006.08.09 0 0 1965

Leírtam már ezerszer Neked, s eddig nem értetted. Most tán megértenéd? Tegyünk hát még egy próbát!

 

1. Régi ismerősöm, Görbitz Tomi elég jól ír a témáról, de nem járja teljesen körbe Ő sem. Azért idézek Tőle Neked. Az 1. Thess. 5,23. kapcsán azt írja, hogy:

 

A bibliai antropológia alaptétele, hogy az ember szellem, lélek és test egysége."

 

Én ezt az igét másik kb. tízzel együtt már régen idéztem Neked a vitaindító hamis állításoddal szemben, miszerint a biblia szerinted nem ír sehol egyszerre külön részként emberi szellemről, lélekről és testről (1589).

 

Belátod végre, hogy ír a biblia egyszerre az emberi szellemről, lélekről és testről?

 

2. "A héber nyelv a szellemre két kifejezést is használ: ruach és nesema." - írja Tomi.

"A bibliában ... a szellem pedig héberül a "nesema", vagy a "ruach", görögül pedig "pneuma"." - írom én az általad belinkelt 1872-ben.

 

Ez a kiindulópont tehát azonos mindkettőnknél.  

 

3. A 1589-ben elhangzott hamis alapállításodat tehát már megcáfoltam a biblia alapján én is, Tamás is, ezt lásd be nyilvánosan! Ez volt az alapkérdés, de emellett mondtam Neked ezerszer, hogy ha igényled, akkor bővebben írok Neked a bibliai antropológiáról. Eddig nem igényelted, emiatt nem írtam bővebben erről, pedig valóban érdemes megvizsgálni például azt, hogy mi miatt használ a "szellemre"  (azaz nem a lélekre!!!) két különböző héber kifejezést az Ige?

 

4. A nesema-ról tehát kérésedre bővebben:

 

Én tettem ezzel kapcsolatban már bőven Neked utalásokat eddig is, Tamással összhangban, csak nem vetted észre, mert felületesen olvasod az írásaimat:

"Ezért kapcsolódik a személyiség képe a héberben inkább a nesemahoz." - írja Tamás.

"Mert az ember lelkiismerete az egyik megnyilvánulási formája a szellemének, mert "az Úrtól való szövétnek az ember szelleme, aki megvizsgálja a szívnek minden rejtekét." (Péld. 20,27.), vagyis úgy, ahogyan a lelkiismerete teszi." (1886)

 

A nesema tehát a szellemnek elsősorban az a megnyilvánulási formája, ami az ember lelkiismeretével kapcsolatos, a személyiségének erőteljes megjelenítője, készen arra, hogy a személyiségének teljes egészét vizsgálja úgy, ahogyan az Úr (aki elsődlegesen szellem! Ján. 4,24.) vizsgálja az ember szívét, bensejét. 

 

Mivel a lelkiismeret szót a magyar a lélekből képezte, emiatt könnyen hihetné azt az ember, hogy elsősorban a lélekhez van köze. De a Péld. 20,27. is azt világosan megmutatja, hogy a nesema az nem az ember lelke, hanem más lényegű, mert az ember lelkét, szívét, teljes egészét kikutatni, vizsgálni is alkalmas rész, ami igaz visszajelzést ad az ember állapotáról, igazabbat, valósabbat, mint az emberi lélek önmagában adna. Emiatt ellenkezik gyakorta az ember lelkiismerete a valóságban a lelke és értelme által gondolttal, s emiatt dönt gyakorta az ember elnyomott lelkiismerettel a lelkiismeretével szemben. Tehát a nesemának a lelkiismerettel való kapcsolatát helyesebb lenne "szellemi szintű lélek/emberismeret"-nek fordítani a szegényes "lelkiismeret" helyett. A nesema tehát úgy vizsgálja az ember bensejét, ahogyan Isten vizsgálja az ember bensejét - szellemi szinten. 

 

A magyar nyelv sajnos nem a biblia nyelve, a hébernél a szellemi dolgok megjelenítésében sajnos jóval szegényebb, emiatt általában e téren magyarázatokkal kell kiigazítaniuk a bibliát kutatóknak.

 

A nesema azt a személyiséget jelöli, ami az embert megkülönbözteti az állatoktól. Az állatokkal a közös pontja az embernek a "nefes", a "lélek" szintjén van meg elsődlegesen, erről ír Tamás is, erről írtam én is eleget.

 

A nesemában az 1. Móz. 2,7-ben leírt teremtéskor az ember az állatokban is meglévő nefes-nél többet kapott meg, mert megkapta a nesemát is (ne feledjük, hogy a nesema szellemet jelent a héberben!), és megkapta a nefest is, az "élő lelket". Az ember a teremtéskor tehát kapott szellemi részt a nesemával, s erről ír más helyeken is az Ige az eredetiben következetesen a "ruach-szellem" szót használva, (1. Móz. 6,3.; Jób. 27,3.; Préd. 12,9.; Zak. 12,1., stb...).

Ez is mutatja azt, hogy a teremtés leírásakor  a nesema átadásával az emberbe szellem - is - került. Az 1. Móz. 2,7-ben tehát teljesen mindegy, hogy a szellem szónak a nesema alakját használja az Ige, mert később könnyedén nevezi pl. az előbb idézett helyeken az embert "ruach-szellem" birtokosának. Tehát a nesema és a ruach elsődlegesen szellemet jelent, mert a nesemával az emberbe a teremtéskor került részt az Ige később is szellemnek nevezi - a ruach szóval.

 

Így az embernek olyan lett a személyisége, hogy van benne egy nefes, azaz egy lelki- és ösztöni élet, s van benne egy szellemi szintű lelkiismereti élet, ami gyakran bizony a lelki és ösztöni élettel szemben hat, mivel nem csak a lélek, az értelem vagy az ösztönök alapján akar cselekedni, hanem csak akkor, amikor az egész emberi bensőt, szívet megvizsgálta (Péld. 20,27.).

 

Ha észreveszed tehát a nesema-ban a lélektől eltérő minőséget, akkor rájössz arra, hogy miben más attól. Ha nem veszed észre azt, akkor sohasem jössz rá erre. A nesema az embernek a szellemi része, mégpedig a személyiségének a léleknél fontosabbik, gazdagabb, értékesebb, tartalmasabb része. Nem véletlenül van emiatt az ember személyként a bibliában nem csak lélekként említve emiatt, hanem bizony a személyiségének ezzel a szellemi részével is azonosítva. Mert ez a valódi lényege, nem csupán a lelki-ösztöni-agyi/értelmi része.

 

Erről a különbségről beszél Élihu Jóbéknak, ezt idéztem bővebben a minap AAARGH-nak. Ez a szellemi rész ad az embernek igazi, Istentől való értelmet, "tiszta tudományt"  (33,3.), s nem az évek alatt megtanult puszta emberi bölcsesség ("Pedig a szellem az az emberben, s a Mindenható lehellete, ami értelmet ad Neki." Jób. 32,7-8.). Ezt a minőségi különbséget lásd, érzékeld, s akkor megérted, hogy miről beszéltem én, s miről beszél a biblia. Nem kell elfogadnod, csak értsd meg!

 

Ez ennél jóval bővebb téma, nem értem, hogy Tamás mi miatt foglalkozott ezzel ilyen szűken, de mindegy (gondolom rövid volt az ideje a prédikálásra). Én sem írok hát többet, mert ennyiből is érthető a lényeg, ami a minőségben rejlik.

 

5. Jézus Krisztus az ember egészét váltotta meg. Emiatt az embernek a hozzá való megtéréssel az egésze megújul, újjászületik, közte bizony a teste is és a lelke is, azaz nem csak a szelleme. Írtam erről is eddig eleget, itt csak leszögezem ismét.

 

6. Az apologia.hu írásáról már megjegyeztem korábban, hogy számos hiba van benne a korlátaik miatt. Írtam azt is, hogy az egyik 1916-os kiadású könyvem alapján állíthatom, hogy a nem karizmatikus baptisták is jobban látják náluk ezt a kérdést bizonyíthatóan már vagy egy évszázada. Tamás írása pedig sokkal jobb az apologia.hu-énál, emiatt vettem ezt alapul.

 

 

Üdv.:

 

vm

 

 

 

 

 

Előzmény: takarito (1964)