1. Móz. 2,7-ben a "lehellt vala az Ő orrába életnek lehelletét"  kapcsolatban

 

Egyetértek AAARGH hozzászólásával, a test és lélek egymás nélkül élettelen lenne.

Itt csak erről van szó.

 

Az ember termetésénél nincsen szó szellemi dolgokról, akármilyen egyéb környezetben használható jelentésértelmezést szeretnél ennél a kijelnetésnél is érvényesíteni.

Ezékiel nem ugyanilyen teremtési folyamatot próbál érzékeltetni, mert ott nem porból alkotja meg a feltámadó testeket, hanem összegyűjti a világ négy égtája felől az összes csontot, és tetemet, amelyeket megelevenít elszált lelkeik alapján.

 

Megkülönbözteted az "igaz szívből származó beszédet - igaz tudományként" , a hamis tudománytól, a testi-lelki erőlködéstől! Nos amikor a keresztény nem a szívéből veszi a tudományt, hanem az ígéből, akkor az testi-lelki erőlködés, és hamis tudomány?

 

Az Isteni értelem, nem az ember háta mögött álló parancsoló szerzetes, aki nádpálcával a szívedre csap, hogy ezt szabad mert benne van a Bibliában, ezt meg nem szabad, mert nincs benne. A szellem az a gondolkodásban jelenik meg, (már ha korlátozásaitól egyáltalán meg tud) nincs ilyen hogy isteni vagy világi, ahogy te szeretnéd Pál apostol alapján megkülönböztetni. Olyan van hogy igaz vagy hamis nézete, hite, állítása valakinek. Természetesen olyan sincs, hogy testi-lelki értelem. Felfogás az lehet, amiben nagy jelentősége van az ember saját testének, erejének és szépségének az értékeinek, de azok csak szempontok a gondolkodásban, nem pedig egy "önálló vagy ördögi" értelem, amit idővel el lehet dobni, ha majd jön az "isteni szellem".

 

A szellemet nem lehet lehelni, azt fel lehet ébreszteni, meg lehet eleveníteni. Ugyanis csakis a gondolkodás, megértés alapján tud növekedni, nem lehet egy tudományt csak úgy belefújni az ember agyába, mintegy lehellve.