Mumu!
Itt te egészen másról beszélsz, mint amit a szemedre vetettem. A téma nem a zsidóság, arabság 1946-os, vagy akármilyen helyzete volt. Mégcsak nem is a Hezbollah vagy Izrael politikai céljai evvel konfliktussal.
Erről lehet vitatkozni, vagy még célszerűbb elemzni a dolgokat.
Itt összesen erről az egy mondatról volt szó:
Igenis a civilek elleni ztamadasokat terrornak tartom
Ez a mondat így helyes, ha így vélekedsz, akkor egyet gondolunk.
Teljesen mindegy, mik (és mennyire indokolhatók) valakinek a politikai céljai, mik a motivációi, miért teszi. A lényeg, bármely más körülménytől függetlenül e fenti mondat. Az emberség alapja.
Persze ezt a mondatot, így alapból minden ember, te is, mások is elfogdják, és bőszen hangoztatják. Csakhogy aztán az esetek többségében mégiscsak kiderül, hogy más okok miatt léteznek kibúvók.
A legegyszerűbb kibúvó - aminek még az az előnye is megvan, hogy magunk előtt továbbra is humánusnak látszunk, és nem kerülünk szembe a fent vallott értékeinkkel - , ha egyszerűen nem veszünk tudomást a történtekről.
-Ha gondolkodás nélkül elfogadjuk, hogy ha a "mi" oldalaink áldozatainak nagy része civil, akkor akkor az csakis véletlen lehet, de különben is nem is igaz. Nem akadunk fenn azon, sőt még erényt is kovácsolunk belőle, hogy az ellenoldali "terroristák" többségében katonákat lődöznek le. (Arról már nem is beszéljünk, ha a mi oldalunkon tudjuk kimutatni, hogy a "mieink" kevesebb civilt öltek meg... ekkor már egyáltalán fel sem merül, hogy azért, mert valaki kevesebbet ölt, még nem lesz kevésbé gyilkos.)
-Nem akadunk fenn azon, ha civil áldozataink aránya lényegesen rosszabb képet mutat, mint a második világháború hasonló arányai. (mindez nyilván azért van, mert a szőnyegbombázás, a náci és szovjet népirtás, még humánusabb volt)
-Nem nem... ezek mind kimagyarázható dolgok. És ehhez nagyszerű hátszelet adnak nekünk a "saját" sajtónk hírei... ha meg nem, akkor keresünk magunknak olyan sajtót, ami minket támaszt alá. (A sajtószabadság nagyobb dicsőségére)
Nekem ez a véleményem. Azt a véleményt, amely csak hangoztatja, hogy hogy a civilek elleni támadásokat terrornak tartja, de közben kibúvókat keres (talán saját maga előtt is), én nem tudom respektálni.
Lehet, hogy a személyt kedvelem, más dolgai miatt tisztelem is, s ha így van annál inkább fontosnak tartom, hogy felhívjam a figyelmét... vigyázz, hogy ember maradj.
(nem utolsó sorban azért, mert könnyű beleesni ilyen csapdákba)
Más bármely más kérdésben, legyen szó politikai célokról, Istenről, vallásról, történelemről, szociológiáról, tudományról respektálom bárki véleményét. Ebben a kérdésben nem.
De azt hiszem ebben a kérdésben nem is lehet vitatkozni, hiszen nem tényekről vitatkozunk. Az ember vagy elgondolkozik magán, vagy sem.