Van egy Modern Drummer 2003 felvételem. Ott is a legjobb a szemüveges, könyvelőféle fazon.

Igen, láthatóan jól érezte magát a hangzásnak is köszönhetően Joey. Nincs úgylátszik hozzászokva hogy így a fülébe szóljon, meg hogy lássa is.

Kissé túlsúlyos a művészúr. Sajna ez azért már behatárolja a játékát. A szólókban még kiengedi magát, de az intróknál, kíséretek során, tehát többnyire a bal tenyere tövével támaszkodik az alsó manuál fakeretére és úgy basszusozik egy pici láb rápuffogtatással. Szünetben meg már jobbkézzel is támaszkodik az orgona szélére.

Nehezére esik igencsak a mozgás. Érdemes összevetni a "csinos :-)" Jimmy Smith-el, Tony Monacóval.

Mivel az emberek 99%-a nem ismeri a Leslie-t, márcsak azért is érdemes "bemutató üzemmódban" elhelyezni. És valóban így néz ki jól.

Szobában, ahol visszaverődik a hang, én is a falsarok felé forgatom a hátulját, mert úgy egyenletesebb a forgás. Előre fordítva túl agresszív már.

Színpadon azonban ahol messze vannak a falak pont az ellenkezője áll fenn. Előre elvész a hangja, hátulról nem veri vissza semmi. Megfordítva dupla hangerejű és hátulról meg maga a réselt dobozfal veri előre a hangot. És így egyenletes.

Üdv, Zs.