Egy biblikus keresztény állítása a következő:

Az ember elődleges feladata Isten akaratának a keresése. Ez pedig csak úgy megy, hogy ragaszkodok Isten Igéjéhez, ragaszkodok a törvényhez, és ilyen módon közösségben élni Istennel, és Isten ebben a közösségben tud vezetést és kijelentést adni.

A probléma az, hogy a feladathoz rossz módszer lett kiválasztva. Mert Isten akaratának keresése nem történik másképp, mint a vele való kapcsolat felvételével. Ugyanis a valódi kapcsolat nem azonos a Biblia írásaival való közösséggel, különösen akkor, ha a tévedéseit is a keresztény simán átviszi az életébe. Hogyan gondolhatná, hogy amíg azokhoz a tévedésejhez ragaszkodik, az élő Isten tovább tudná vezetni? Amikor Isten kijelentése valójában nem az ő kijelentése, hanem egy tetszőleges bibliából vett igehelynek a hit által elfogadott alkalmazásáról kell beszélni, akkor ennek az alkalmazásnak a helyességét már az is megjkérdőjelezi, hogy mennyire lett a választott igehely félreértve. Ebben a módszerben ugyanis nem a megértés, az írások mondanivalójának a felfogása számít, hanem egy konkrét helyzetre való hit által elfogadott alkalmazás számít. Az Istentől valóságát a hit általiság igazolja.

Bizony jobb dolguk volt azoknak akik számára nem volt adatva a Biblia, mert ők az imádságon keresztül simán megtalálták az Istent, de a biblikus keresztények megmaradnak Isten ismerete helyett az Istenben való Pál apostol által hirdetett misztikus hitben.

Jézusban való hit az evangélium szerint a benne való bizalmat jelenti, hogy ha az ő vezetésére és tanítására rábízza valaki magát, akkor nem fogja őt az élő Isten félrevezetni. De Pál apostol leveleire sajnos ez nem mondható el, mert amiket ő tanít téves emberi filozófiák átültetése keresztény tanításokba, továbbá a zsidó hagyományok megreformálása de leginkább az, hogy az evengéliumi ismeretek hiányosságával rendelkezik, kivéve Jézus keresztrefeszítését és feltámadását.

Pál sem Jézus tanításait, sem példabeszédeit nem ismerte, különben tanításai az azokra való hivatkozásokat is tartalmazná, és valójában azokat boncolgatná okfejtéseiben inkább tovább. Pál tanításai nem az evangélium kiegészítései, mert hogy a keresztrefeszítés utáni filozófiát fogalmazza meg, hiszen Jézus nem fejezte ki sem tanításainak hiányosságát sehol, hogy azt szükséges lesz majd egy utána jövőnek kipótolni. Attól, hogy Jézus az életében tanított, és Pál pedig a halála és feltámadása utáni időre helyezte filozófiájának magyarázatait, még nem jelenti ezzel azt, hogy az evangélium kiegészítését tartalmazná. Az evangéliumnak nincs is szüksége olyan kiegészítésekre, amely ráadásul az ő tanításainak és példabeszédeinek a feleslegessé tételét eredményezi..