Rendben. Maradjunk a példánál. Nem kormányzati feladat az adott közgyűjtemény átvilágítása, és annak eldöntése, ki a megfelelő a feladat elvégzésére az ott dolgozók közül. Nem is lenne helyes, ha azt mondaná, el kell küldeni az ott dolgozók 40%-át. Azt megteheti, hogy azt mondja: Erre a feladatra összességében évi 180 milliót tudok adni. De nem kötöm meg a kezed. Eldöntheted, hány emberrel csinálod, és annyi pénzt adsz nekik, amit ki tudsz gazdálkodni. Ha ezekután elküldenek 40 embert, akkor a maradók munkakörülményei javíthatók, azok motiváltabbak lesznek. Arról nem beszélve, hogy ezek az emberek ültek valahol, használtak telefont, stb. Tehát felszabadulhat irodahelyiség -kiadható-, csökkenhet az üzemeltetési költség. Aki ott dolgozik, jobban érzi magát, kevesebbet megy betegállományba, adott esetben akár hamarabb jön vissza szülési szabadságról, motivált, ezért pályázatokon dolgozik, stb.

   Kétségtelen, ez az optimista verzió. Én is tartok attól, hogy a te változatod valósul majd meg, de továbbra is fenntartom, ez nem pusztán kormányzat kérdése.

   Az valóban igaz, hogy a végkielégítés, átképzés, stb. rövid távon pluszköltségként jelentkezik. Ez a mai helyzet egyik csapdája -a sok közül-, azaz hiányt kell csökkenteni és közben költséges átalakításokat végrehajtani.