Szerintem itt keveredik a szezon a fazonnal.

Az egyik történet: ráerőszakolták a tanárokat, hogy ugyanmár néha egy picit tessék foglalkozni az állítólagos szakterülettel, mert jelentős részük magasról szart az egészre, fújta a tananyagot és kész. Hangsúlyozom, nem mindegyik, de itt is érvényes a "kis létszámú fanatikus csinál mindent".

A másik történet, hogy ez esetleg nem valami jól valósul meg.

A harmadik történet, hogy egy földhivatalban az állomány egyharmada - állítólagosan - folyamatosan tanfolyamon van. Azt értem, hogy ha változik az ügymenet, korszerűsödik az eszközállomány, akkor erre fel kell készíteni őket, de azt nem, hogy ehhez miért kell az idő egyharmadát tanfolyamon tölteni.

A baj tehát nem az, hogy x vagy y ember van ott, és nem az, hogy tanfolyamra mennek, hanem az, hogy a működés hatékonysága, a források felhasználása rossz, ésszerűtlen.

A reform szót meg inkább hagyjuk, lassan üvölteni tudnék tőle, mert az újságokból és a tévéből egyaránt ez ömlik, de reformot én itt nem látok.