Jé, most jut eszembe, h. egy időben én röpködtem álmaimban. Először nagyon féltem, h. lezuhanok - tériszonyom van -, később egyre merészebb, magabiztosabb lettem. A technika az volt, h. nekifutottam :), amikor már úgy éreztem, h. elegendő sebességet értem el, felugrottam a levegőbe, és próbáltam a hasamon "egyensúlyozni". Ide-oda hajlítottam a testem, így irányítottam magam. Sajnos most nem emlékszem h. szereztem magasságot, csak arra, h. a magasságot, h. cseréltem sebességre, azután ismét magasságra. Domborítottam, alábuktam, majd homorítottam, s újból feljebb szálltam. Rémlik valami olyan, h. nagyobb magasságba nehezebb volt feljutnom, mintha hígabb lett volna az anyag, amiben "úsztam". Ahogy alászáltam a láthatatlan töményebb anyagba, egyre nagyobb felhajtóerőt tudtam biztosítani a testemnek. Kár, h. nem jegyzeteltem annakidején, most kénytelen vagyok némi zavaros emlékre hagyatkozni. De jó lenne röpködni megint, ráadásul ingyér van.

A kezdeti magasságszerzés valahogy az úszáshoz volt hasonlatos. A végtagjaimmal az anyagot magammögé toltam, de csak addig kellett erőlködnöm, amíg nem szereztem egy bizonyos magasságot. Utána már biztonságban voltam. Miért mondom ezt? Mintha el akartak volna kapni. Igen. Lehet, h. nem először, de rémlik valami, h. szorongatott helyzetben jutott eszembe, h. tudok én repülni is. Csak először a nekifutásból szerzett sebességet, mikor felfeküdtem a hasamra elvesztettem, ilyenkor védtelennek éreztem magam. De nagyon kevés alászállás is nagy felhajtóerőt produkált...ejj nagyon zavaros. Talán eleinte nem is sikerült felszállnom, nem is emlékszem h. jöttem rá, tudok repülni. Az szinte bizonyos, h. nem egy, hanem több álomban is repültem, és a későbbi álmokban emlékeztem valamelyest a korábban elért eredményekre.