jeanval

Lázadás.

Értelem dobálta kőzet:
Szavak bazaltja görget.
S a lavinák hideg sodrása
Törné szivemet száz szilánkra,
Hogy vérem melegét kioltva
Fagyott jelek lidérc koboldja:
Legyek a holtszépségű márvány,
Logosszal magam cirádázván!
Ám lázadok:
Kövek világa lelke3sedjen!
Bazaltból láva láza lengjen!
S csontozódott héjjból a szikra,
Az ember ősi tiszta titka,
Értés mögötti bölcsebb érzés
Röppenj fel végre zabolázva
Bennünk az észt is megalázva!
Mert általad lett minden képlet,
S minden szó csak öltözéked!
Eleven tüzed búrája csak,
És nélküled holt lárva marad!
Sulyos koporsó, sulytó átok -
Jajj minket sirba záró rácsok,
Determináló jégdelejek -
Egyedül én nem engedek!
Lázadok holtomba hullásig,
Bár a sors borot5vaélre állít -
Maradok, hogy te is élet
Maradj, s ne jöjjön végitélet!

-----------------------
Az utolsó ember búcsúja.

Kirostálódtam- - Szanált az élet.
Halljátok? Brontoszauruszok!
Évmilliós nyomotokba lépek!
Én, a mindenevő és mindent megértő
Sírkolosszust készítek magamnak,
S a légbelökődött földi porok
Holt türelemmel, majd betakarna.k

Emlékművem - bolygónk hűlt magánya -
Fajtámhoz méltó, mert emberül
Önmagát is végül felzabálta.


Régi vers.












r












r