…pár nap alatt megváltozott itt is minden,  kiöregedtem innen...

...hattyúdal…

 

                       … :):(: …

 

(Nagy László)

 

Dzsongolszka

Gőzölgő kosfej, balkáni bika-szív borral
hold-udvarú tálcán vonul a vörös szalonba,
a Fekete-tenger izomzata az ágyra,
tömörül, tárul, s tépi, dobálja magáról
szemérme igáit, mert északi láng a párja,
mén-lelkü csillag, tilalomfákat letördelő,
aki úgy halhatatlan, hogy ünnepe mindig halálos,
nagy fehér gyászt, havazást von most is a földre,
magát sirattatja hattyú-ezredével magasan,
eksztázis az űrből, ó virrasztó havazás,
beboríts mindent, a siető kerekek örökre
ássák el magukat, pilóta, stewardess, reptér
paplan alá ájulj, ne szűnj meg szárnyak csöndje,
állkapcsa a kereskedőknek rágjon hasztalan álmot
távol az árvák vetéseitől e márvány-hotelben,
ebben a hatalmas éjben csak a lift járjon untalan
eszményi utasával: egy árván is szóló gitárral
zenélve Dzsongolszkának, veszejtő sötétségnek,
rengjen mesésen, ha gyászából fölkel a csillag
s szomjas a pohárra, ami kiihatatlan örökké!

 

                             

                        :… (:) …: