És, ha már itt vagyok. Egy nagyon régi versem:

Sötétség

Ti féltek a sötétben?
Mert én igen.
De sötétben ugyanolyan minden.
Mint világosban.
Mégis ijesztő.
De mi olyan ijesztő?
A sötét nem tud megijeszteni.
Ez köztudott.
Vagy mégis?
Nem hiszem.
Itt is sötét minden.
Nem látok semmit.
Elég nehéz így írni.
És félek.

A sötétség rossz.
Vajon gonosz is?
Megijednek tőle.
Mért van sötétség?
Mértnem lehet mindig világos?
A világostól nem fél senki.
Te sem félsz gondolom.
Ki most ezt a verset olvasod.
És a sötéttől félsz?
Mond. Csak bátran.
Nekem elmondhatod.

Sötétben sötét minden.
Ez így nem jó.
De ez az élet rendje.
A világosság után,
A sötétség jön.

És így tovább.