Az Apokrif lényekben az első rész épp az utolsó párszáz évben az ember által kipusztított, illetve az újonnan felfedezett állatfajokról szól.

Ami döbbenetes számomra, az olyan egykor tömegesen élt élt állatok, mint a vándorgalamb, az óriás alka vagy a dodó barbár és teljesen érthetetlen gyilkolászása. Az óriás alkát pl. arra sem tartották érdemesnek, hogy megegyék a húsát. Mivel nem mutatott félelmet és nem menekült, egyszerűen agyonverték, összetörték a tojásait. :-(

Vannak egyébként teljesen szokatlan módon felfedezett állatfajok is. 1885-ben Carl Hagenbeck állatkertjében egy "vízilóbébiről" kiderült, hogy törpevíziló, amelynek a létezését odáig csak legendának tartották. 

James Chapin ornitológus 1913-ban Zaire-ban találkozott egy négerrel, aki egy számára ismeretlen madártollat viselt a fején. 23 évvel később felfedezte, hogy egy belga múzeumban két kitömött madár ugyanilyen szárnytollakat visel. Odáig senki sem sejtette, hogy a múzeum poros raktára egy ismeretlen faj példányait rejti. A kongó-páva ezután került az érdeklődés középpontjába, 1937-ben pedig maga Chapin is elejtett egyet.

Egy fülöp-szigeteki pintyfaj első példányait Hutchinson amerikai ornitológus San Francisco egyik mellékutcájában, egy madárkereskedésben látta meg 1937-ben.

Európában is bukkantak elő új fajok a XX. században. Csak 1957-ben került sor a Lepus cyanotus nevű havasi nyúl tudományos leírására, amelyre a francia Alpokban, 2-3000 méteres magasságban találtak rá, holott a fajt az ott élő lakosság mindig is ismerte! (Tehát tulajdonképpen nem is számít új felfedezésnek.)

Az óriásszájú cápát csak 1976-ban fedezték fel, pedig nem kis méretű, kb. 4,5 méteres. Igaz, hogy a tenger mélye még ma is sok titkot rejt. Egy földközi tengeri delfin gyomortartalmából került elő pl. egy különös tízkarú kalmár, egy másik furcsa, bőrpikkelyes lábasfejű pedig, amelyből csak törzsének egy darabja maradt meg, egy ámbrás cet ebédjének része volt - így a mai napig nem kapott tudományos nevet.