Az emberi dolgok időkorlátosak. Például ha egyszer elfogynak azok a helyek, ahol lehet olcsó munkaerőt találni, vagy ha elfogynak a fosszílis energiaforrások, vagy ha....
Szóval lehet csendben rágni a füvet és azon morfondírozni, hogy hehehe, egyszer "őket" is eléri a kutya világ. Na de ha Téged már rég elért, akkor ez bizony sovány vígasz.

Egyébként figyelitek, hova lyukadt ki ez a vici-diskurzus? Sokadszorra is a leszakadó és kevésbé leszakadó társadalmi csoportok ellentétére. Miért is? Mert ebben a képletben a mellékvonalak helyzetét automatikusan a leszakadó embercsoportokéval társítjuk. Ez technikailag annyi %-ban igaz, ahány % a mellékvonali vasúti közlekedést igénybe veszi, gondolatilag viszont a szegénységet a vasúttal gyakorlatilag 100%-ban összekapcsoljuk. Miért is? Mert magunkban mégis elismerjük, hogy a mellékvonali személyszállítás szociális szolgáltatást jelent, és csakis azt?

hm